Az online nyelvhasználati tereken megvalósuló társalgások ugyanúgy társas jelentéseket hoznak létre, mint a beszéd, a jelelés vagy az írás különböző formái. Máté barátom például azzal szokott heccelni, hogy „öregségem” abban mutatkozik meg, hogy még mindig használom a kettőspont és zárójel billentyűkombinációjával megjeleníthető emotikont a cseteléseink során az eszköztárból előhívható különböző emojik helyett. Számára (és más társaink számára is) ugyanis ez a mosolygást ábrázoló jel creepy (azaz: ’ijesztő, fura’), és épphogy nem azt jelenti, hogy a küldője mosolyogna, hanem azt, hogy dühös valamiért.
A regisztrálás terminusa olyan folyamatot jelöl, amely során egy bizonyos beszédmódot valamilyen címkével ruházunk föl, és ez a címkézés szélesebb körben is elfogadottá válik.1 Ezt a folyamatot mindennapi beszélgetéseink során tett megjegyzéseink segítik és erősítik, ilyen többek között, hogy valaki pestiesen beszél, vagy undorító az akcentusa, netalántán annyit fecseg, mint egy nő. Barbara Johnstone amerikai nyelvész a Pittsburghese-ről írt könyvet,2 amelyre a regisztrálás iskolapéldájaként tekinthetünk. A Pennsylvania állam fővárosában elterjedt tájszavak és hangtani jelenségek ugyanis nem csak a nyelvjáráskutatók számára váltak izgalmassá, hanem a lakosok és az odaérkező turisták számára is. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az ezt a „nyelvet” megjelenítő ajándéktárgyak garmadája kapható a mai napig. A regisztrálás folyamata kulturális modelleket is létrehoz, amelyek sztereotipikusan összekapcsolják a regisztrált beszédmódokat bizonyos társadalmi csoportokkal. A Pittsburghese beszélőjét például rendszerint fehér munkásosztálybéliként képzelik el, aki szeret a Steelers sportcsapatának arany és fekete színeibe öltözni.
Nem kell nekünk se messzire menni hasonló példaért: ha a székely viccekre gondolunk, akkor annak főszereplőjét nem feltétlenül a beszédében megjelenő nyelvjárási jellegzetességek, hanem a ritkán megszólaló idős férfi beszélő alakja miatt ismerjük fel, annak ellenére, hogy más emberek is képesek Székelyföldre jellemző módon megszólalni. És ez visszafelé is működik: a :) használója nem feltétlenül öreg, de megtestesíti azt a sztereotípiát, amely összekapcsolja az öregséget e kommunikációs jel alkalmazásával.
Kovács Máté joghallgató és honvéd törzsőrmester nem kívánt a szöveghez hozzászólni. Úgy fogalmazott: „túl jó, hogy belefecsegjek”.
Kulcsszók: csetelés, regisztrálás, emoji, Pittsburghese, életkor.
1 Kocsis Zsuzsanna 2018. Nyelvi regiszterek megítélése és megjelenése budapesti kollégisták hétköznapi társalgásaiban. In: Dombi Judit–Farkas Judit–Guti Erika (szerk.): Aszimmetrikus kommunikáció – aszimmetrikus viszonyok. Bicske: Szak. 402–417. A kötet interneten elérhető (2020. 08. 12.).
2 Johnstone, Barbara 2013. Speaking Pittsburghese: The Story of a Dialect. Oxford: Oxford University Press.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
