Bár az elmúlt hónapokban nem tettünk közzé bejegyzést a blogon, ez nem jelenti azt, hogy tétlenek lettünk volna. Márciustól fogva havi rendszerességgel nyelvi piknik-nek nevezett beszélgetéseket szerveztünk szűkebb körben, ahol főként a blog korábbi olvasóival társalogtunk általuk is fontosnak tartott nyelvi kérdésekről. Ősszel is szeretnénk folytatni a piknikeket, ez a bejegyzés ezért arról szól, hogy miből is állnak ezek az alkalmak.
Igyekszem tartani magam ahhoz az alapelvhez, mely szerint felelős polgár nem nyilatkozik mások munkájáról anélkül, hogy maga is tapasztalatot szerzett volna róla. Emiatt tekintettem meg a hétvégén a Királyok és szentek – Az Árpádok kora című időszaki kiállítást Székesfehérváron annak ellenére, hogy számos általam tisztelt és a koncepció kidolgozásában is részt vevő szaktekintély rosszallását fejezte ki januárban a kiállítás megvalósításával kapcsolatban a Válasz Online hasábjain.
Magyarországi idő szerint vasárnap éjszaka került sor a 94. Oscar-gálára. Nehéz megítélni, hogy az amerikai filmakadémia díjainak van-e még akkora jelentősége, mint korábban. Én például – bár igyekszem naprakészen tartani magam – több nyertest tudnék felsorolni fejből a 90-es évek terméséből, mint az elmúlt évtized alkotásaiból. Ettől függetlenül továbbra is azt gondolom, hogy átlagos filmfogyasztóként is érdemes figyelni az Oscar-díjakra és -jelölésekre. Az idei átadó sem volt esemény nélküli (Will Smith pofonjáról csicskalángosáról még biztosan sokáig fognak cikkezni), és magyar díjazottnak is örülhettünk Sipos Zsuzsanna személyében, aki a Dűne berendezőjeként a legjobb látvány kategóriában kapta az elismerést.
A legjobb filmnek járó Oscar-díjat idén a CODA nyerte el. A címben szereplő akroníma, mozaikszó jelentése child of deaf adult(s), vagyis ’siket felnőtt(ek) gyermeke’, és általában kifejezetten hallókra szokták alkalmazni ezt a kifejezést. A film egy CODA tinédzser, Ruby Rossi történetét meséli el, akinek a középiskola mellett egyetlen halló tagként komoly szerepet kell vállalnia a családja halászati vállalkozásában, miközben az éneklésben rejlő szunnyadó tehetsége a felszínre kíván belőle törni.
Az év elején derült ki, hogy a kondenzációs kazánunkkal (a pontos megnevezést ekkor tanultam) komoly gondok vannak. A szerelőnek többször vissza kellett jönnie, egészen közvetlen kapcsolat alakult ki köztünk. Ezt onnan sejtem, hogy három kiszállás és legalább ugyanennyi telefonos egyeztetés alatt letegeződtünk, valamint a következő kérdések is elhangzottak (a teljesség igénye nélkül):
A különböző ételérzékenységekre szinte a 21. század népbetegségeiként tekinthetünk – ilyen például a laktóz- vagy a gluténérzékenység. Az érintettek megnövekedett száma ellenére továbbra sem mondható el, hogy nagy volna az ezekkel az egészségügyi problémákkal kapcsolatos tudás és tudatosság a társadalomban. Ugyanakkor pozitív változás, hogy az élelmiszerboltok kínálatában és az éttermek étlapjain egyre inkább látszik az odafigyelés. Így az ilyen betegségekben szenvedőknek is könnyebbé válik az életük, hiszen mivel most már számottevő piaci szegmenst jelentenek a gyártók és a forgalmazók számára, egyre több a rájuk szabott termék, mint például a gluténmentes keksz, a laktózmentes (valójában: laktáz enzimmel felpumpált) tej vagy a hozzáadott cukrot nem tartalmazó csokoládé.
Mikor elindítottuk ezt a blogot, nem gondoltam volna, hogy akár egy bejegyzést is fogok írni különböző postaszolgálatok médiakampányairól, nemhogy több ilyen is készül majd. Pedig tavaly ilyenkor a Magyar Posta Zrt.-ről és a karácsonyi képeslapokról ejtettem szót, bő fél év elteltével pedig a spanyolországi Correos új bélyegkollekciója volt témám. Most pedig gondolataim virtuális rénszarvasszánja egészen Norvégiába repíti a kedves olvasót. Ennek apropója, hogy a magyarországi sajtót is bejárta a norvég posta, a Posten reklámfilmje, amelynek a végén elcsattan egy csók egy középkorú férfi és a Mikulás között.
Az Egészségügyi Világszervezet, a WHO november 24-én jelentette be, hogy újabb variánsa jelent meg a SARS-CoV-2-nek, azaz a COVID-19 megbetegedést okozó koronavírusnak. Ezt a mutációt utóbb a görög ábécé 15. betűje után omikron variánsnak nevezték el.
Bár a vírus további mutálódása sajnálatos tény, az elnevezés körül számos szórakoztató hír röppent föl az elmúlt hetekben. Először is betűrendben a nű-nek kellett volna következnie, ám ez túlságosan hasonlít az angol new (’új’) szóhoz, miképpen az utána jövő kszí ugyanúgy írandó angol szövegkörnyezetben, mint a világszinten elterjedt Xi kínai utónév – ezt a nevet viseli a Kínai Népköztársaság elnöke, Hszi Csin-Ping (angol átírással: Xi Jinping) is. Így jött hát az omikron a sorban. Egyesek nagyon örültek az elnevezésnek, mások viszont kevésbé. A november elején útjára indított Omicron kriptovaluta értéke megtöbbszöröződött – arra azonban nem vetemednék, hogy a gyorsan jött siker miatt biztassam a blog olvasóit a vásárlásra. Az oroszországi Omicron Network nevű szemészeti klinika vezérigazgatója, Alexander Pradar ezzel szemben pert indított a WHO oroszországi központja ellen az őt ért anyagi veszteség miatt.
A november egy kitűnő hónap: nemcsak bajuszt lehet növeszteni ilyenkor és absztinenciát gyakorolni – amikről már írtunk a blogon itt és itt –, hanem két, nyelvhez kapcsolódó emléknapot is megülhetünk Magyarországon.
Egy távoli ismerőssel találkozva a Hogy vagy? lehet pusztán udvariassági kérdés; az elég későre jár pedig nem feltétlenül tényközlés, hanem inkább utalás, ha túl sokáig maradtak a vendégeink. Aki messzire megy, az talán nem utazik sehova, csak áthágott valamilyen szabályt – hogy a két lehetőség közül melyikről van szó, azt viszont csak a konkrét beszédhelyzetben tudjuk eldönteni. A hétköznapokban számos ilyen döntést hozunk automatikusan, például távolsági buszon ülve.
A minap fölhívtak az egyik neves magyar közvélemény-kutató cégtől. A telefoncsörgést követő 13 és fél perc azzal telt, hogy egy megnyerő hangú hölgy a hírfogyasztási szokásaimról, valamint a választói preferenciáimról kérdezett. Izgalmas időszak a mostani az ilyen cégeknek, hiszen az előző pár hónap politikai nyilvánosságát az ellenzéki előválasztással kapcsolatos találgatások töltötték meg, a most következő fél év pedig minden bizonnyal az országgyűlési választásokkal kapcsolatos hírektől lesz hangos. Ezek az időszakok általában úgy zajlanak, hogy hétről hétre újabb kutatások látnak napvilágot arról, hogy melyik párt(koalíció) áll éppen nyerésre, vagy melyik párt látszik elérni a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt.