Egy távoli ismerőssel találkozva a Hogy vagy? lehet pusztán udvariassági kérdés; az elég későre jár pedig nem feltétlenül tényközlés, hanem inkább utalás, ha túl sokáig maradtak a vendégeink. Aki messzire megy, az talán nem utazik sehova, csak áthágott valamilyen szabályt – hogy a két lehetőség közül melyikről van szó, azt viszont csak a konkrét beszédhelyzetben tudjuk eldönteni. A hétköznapokban számos ilyen döntést hozunk automatikusan, például távolsági buszon ülve.
Arról végzek kutatást kisikolások körében, hogy mikor és milyen képességek birtokában válik egyértelművé a számukra, hogy nem mindent értünk szó szerint, amit mondunk. A minap kutatásom egyik ifjú résztvevőjétől azt kérdeztem, hogy ha Apa a nap végére már alig várja, hogy hazaérjen a családjához. Repül haza a munkából, akkor vajon tényleg repül vagy csak nagyon siet. Felháborodva csattant föl, hogy „micsoda őrültségek vannak itt?”, majd kifejtette, hogy az ember nem tud repülni, csak repülőgéppel. Amikor azonban választania kellett a repül haza kifejezés szó szerinti (’repül’) és átvitt jelentése (’siet’) közül, mégis úgy döntött, hogy a szó szerinti jelentés a megfelelő. Ez a válasz is mutatja, hogy ilyen átvitt értelmű kifejezések (szakkifejezéssel: hétköznapi metaforák)1 helyzethez illő értelmezéséhez nem elegendő tehát a világról való tudás. Fontos, hogy ezt a tudást fel is tudjuk idézni, amikor szükség van rá a felsorolt szituációkban, és hogy a felidézett információt a konkrét beszédhelyzetre is vonatkoztassuk, vagyis összefüggésbe hozzuk a régebbi és az új információkat.
Többféle tudományos feltevés él azzal kapcsolatban, hogy a gyerekek számára miért nehéz ezeknek a jelenségeknek a megtanulása és megértése. A saját kutatásom egy olyan elméletből indul ki, mely szerint a beszédhelyzet és a szövegkörnyezet olyan nagy mennyiségű információ, amelyet az óvodás és kisiskolás korú gyerekek még nem képesek felidézni és konkrét helyzetben hasznosítani is. Akár helytálló ez a feltevés, akár nem, a fenti esetből látszik, hogy a világról való tudás (például az, hogy ki tud repülni) segít nekünk eldönteni, mi az, ami szó szerint őrültségnek tűnik. Ez azonban önmagában nem elég ahhoz, hogy eldöntsük, hogyan is kellene jól értenünk az ilyen kifejezéseket.
Kulcsszók: metafora, nyelvelsajátítás, nyelvtanulás, pragmatika.
1 Lakoff, George – Johnson, Mark 1980. Metaphors we live by. Chicago: University of Chicago Press.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűk körben, csatlakozz csoportunkhoz. Amennyiben hivatkozni szeretnél erre a szövegre, kérünk, hogy így tedd:
Krizsai Fruzsina 2021. Iskolai őrültségek. Blogbejegyzés, 2021. november 24. https://glutenmentesnyelveszet.wordpress.com/2021/11/24/iskolai-orultsegek/
