A valós történeten alapuló, de egyébként teljesen felejthető A brightoni csoda című sportfilmben a következő párbeszéd hangzik el Michael Leitch japán rögbijátékos és párja között:

– Hallottam a hírekben, hogy Eddie Jones lesz Japán szövetségi kapitánya.
– A félig ausztrál, félig japán fickó?
– Hallottam beszélni. Száz százalékig ausztrál.¹

Satomi, a rögbisfeleség számára Jones ausztrálságát a beszéde jelöli (szakszóval: indexálja), vagyis ez teszi felismerhetővé a társadalomban betöltött pozícióját. Hiába Jones jellegzetes arca, hiába a japán származású édesanyja, ahogyan nyilatkozik, az idegen, száz százalékig ausztrál.

A szintén ausztrál Tim McNamara nyelvész azzal a személyes történettel kezdi könyvét,² hogy bár még csak nem is ismerte igazán a labdarúgás szabályait, amikor látta a televízióban az ausztrál válogatottat a 2006-os világbajnokságon a nyolcaddöntőbe jutni, hatalmas büszkeség töltötte el. Ismerős lehet másoknak is ez az öröm, akár onnan, amikor egy magyar sportolót látunk olimpiai aranyérmet nyerni, akár onnan, amikor egy magyar film söpör be nemzetközi díjat. McNamara mindezt szubjektivitás-nak nevezi, amelyet ugyan belső érzésként tapasztalunk meg, mégis a külső társas világból származik. A szubjektivitás felismerésében a nyelv két tényező miatt játszik fontos szerepet. Először is a társadalmi különbségekről alkotott meglátások a nyelvben keringenek, abban öltenek alakot újra és újra, és önmagunk másként, különbözőként való felismerése is e meglátások eltanulása lévén történik. Másodszor pedig a beszéd különböző jellemzői, így az akcentus jelölője lehet a felismerésnek, ahogyan más kommunikációs funkcióval bíró tulajdonságaink, például a megjelenésünk is.

A filmben van egy visszaemlékező jelenet is Jones fiatalkorából, amikor az 1970-es évek Ausztráliájában az ellenfél csapat egyik játékosa azt mondta neki a pályán, hogy „Nézz magadra! Mindenki tudja, hogy az ázsiaiak nem tudnak rögbizni”.³ E két párbeszéd arra mutat rá, hogy a nemzeti hovatartozás diskurzusai ugyan időtállóak, mégis társalgásról társalgásra újra kell őket fogalmaznunk, hogy azok jelentőségteljesek maradjanak. És úgy maradnak jelentőségteljesek, hogy annak valaki sajnos mindig kárvallottja lesz: Jones egyik helyütt túl ausztrál a beszéde miatt, másutt a külseje teszi túl ázsiaivá.

^{Kulcsszók: indexikalitás, film, nemzet, sport, szubjektivitás.}

_{¹ Saját fordításom. Eredetiben: „– I heard on the news that Eddie Jones signed on to coach Japan. –Half Australian, half Japanese, that guy? –I heard him talk. He’s 100% Australian.”
² McNamara, Tim 2019. Language and Subjectivity. Cambridge: Cambridge University Press.
³ Saját fordításom. Eredetiben: „Well, look at you. Everyone knows that Asians can’t play rugby.”}

Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.