Igyekszem tartani magam ahhoz az alapelvhez, mely szerint felelős polgár nem nyilatkozik mások munkájáról anélkül, hogy maga is tapasztalatot szerzett volna róla. Emiatt tekintettem meg a hétvégén a Királyok és szentek – Az Árpádok kora című időszaki kiállítást Székesfehérváron annak ellenére, hogy számos általam tisztelt és a koncepció kidolgozásában is részt vevő szaktekintély rosszallását fejezte ki januárban a kiállítás megvalósításával kapcsolatban a Válasz Online hasábjain.

Ez a bejegyzés nem arról fog szólni, hogy kritikával illetem a tárlatot – azt már egyébként is megtették mások, például a HVG-n meglehetősen lényeglátóan. De talán még fontosabb, hogy szerintem nem olyan rossz ez a kiállítás. Csak épp sokkal jobb is lehetne. Hiszen a legnagyobb erőssége, hogy rengeteg tárgyat, leletet gyűjtöttek össze az Árpád-korból, amelyeket máskor nem lehet együtt látni. A kritikák sarkalatos pontja viszont, hogy a kiállítás szöveges anyaga nem segíti kellőképp a múzeumlátogatót, és emiatt előzetes tudásra van szükség ahhoz, hogy megérthessük, mi miért is fontos, miért van egyáltalán kiállítva. És ez különösen igaz a nyelvemlékek esetében, úgyhogy ennek a bejegyzésnek valójában ezek a kiállítási tárgyak adták az apropót.

Nyelvemléknek azokat az írásos forrásokat nevezi a szakma, amelyek a nyelv egy korábbi nyelvállapotát jelenítik meg. A kiállításon a legkorábbi nyelvemlékeink közül három is megtekinthető.

• A tihanyi apátság alapítólevele (rövidítése: TA.) 1055-ben keletkezett. A TA. a szórványemlékek csoportjába tartozik. Ez azt jelenti, hogy az alapvetően idegen nyelvű dokumentum szövegében elszórva jelennek meg magyar kifejezések. Mivel a TA. azt rögzíti, hogy mely birtokokat adományozta I. András király a tihanyi monostornak, és leírja ezen földterületek elhelyezkedését, ezért a szórványok többsége helymegjelölő közszó, de bonyolultabb szerkezetek is fellelhetők benne. A leggyakrabban idézett ezek közül a feheruuaru rea meneh hodu utu rea, amit ’Fehérvárra menő hadi útra’-ként értelmezünk. A TA.-t napjainkban a Pannonhalmi Bencés Főapátság levéltárában őrzik.
• A Halotti beszéd és könyörgés (rövidítése: HBK.) a Pray-kódexben maradt fenn, keletkezése a 12. század végére tehető. A HBK. az első magyar szövegemlék, azaz olyan magyar nyelvű forrás, amely egy gondolati egység részeként összekapcsolódó mondatokat, szövegrészeket tartalmaz. A Pray-kódex latin nyelven írt része liturgikus szövegeket foglal magába, és ezek közé illeszkedik a HBK. is, amelynek első fele egy a sír fölött elmondott magyar nyelvű temetési beszéd, a második pedig egy könyörgés. A kódex a nevét Pray György jezsuita szerzetesről kapta, aki először számolt be a szövegről 1770-ben. A Pray-kódexet az Országos Széchényi Könyvtár kézirattárában őrzik. (Mivel a Pray-kódex eredeti kötése nem maradt fenn, ezért azt feltételezem, hogy a kiállításon díszmásolat látható, a tárlat azonban nem nyújtott információt erről a kérdésről.)
• Az Ómagyar Mária-siralom (rövidítése ÓMS.) az első fennmaradt magyar nyelvű vers, amely a Leuveni kódex lapjaira íródott. Ahogy a név is elárulja, a műfaja egy siralom, vagyis olyan lírai mű, amely Szűz Mária szenvedéseiről szól. Az ÓMS-t magába foglaló kódex csak 1982-ben került Magyarországra a Leuveni Egyetemi Könyvtárból, azóta szintén az Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. A HBK. és az ÓMS. kapcsán még érdemes megemlíteni, hogy ezeket a korai szövegeket általában három változatban szokták közölni: betűhív átírással (azaz eredeti írásmódot követő, de a mai betűkészleten alapuló átírással), olvasatként (vagyis a kiejtést rekonstruáló mai átírással) és értelmezésként (tehát mai nyelvre átültetve). Bizonyos olvasatokból egy másik kiállításra készültek hangfelvételek is, vagyis meghallgathatók, hogy hogyan hangozhattak ezek a szövegek a korban. Ezek a nyelvemlekek.oszk.hu honlapon érhetők el.

A nyelvemlékekről további tudnivalók az említett weboldalon találhatók – de ha már egymás mellett van ez a három, akkor még érdemesebb megtekinteni őket június 15-ig Székesfehérváron a Szent István Király Múzeumban.

Kulcsszók: múzeum, nyelvemlék, nyelvtörténet.

Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűk körben, csatlakozz csoportunkhoz. Amennyiben hivatkozni szeretnél erre a szövegre, kérünk, hogy így tedd: Szabó Gergely 2022. Királyok, szentek és nyelvemlékek Blogbejegyzés, 2022. április 6. https://gltnmnts.blog.hu/2022/04/06/kiralyok_szentek_es_nyelvemlekek