„Fekete országot álmodtam én, ahol minden fekete volt“ – mondja Babits Mihály a híressé vált versének¹ felütésében. Szeptember 26-án este én fekete várost láttam, ahol mindenki fekete volt, ugyanis sötét ruhákba öltözött emberek özönlötték el a Lágymányosi híd pesti hídfőjének környékét. Egyes híradások szerint több mint tízezren voltak jelen. Arrafelé gyakran történik ilyen (bár kisebb létszámmal), a Budapest Park nevű szabadtéri szórakozóhelyre tartott ugyanis a tömeg, ahova viszonylag rendszeresen szerveznek rockkoncerteket is.

Ritka, ha az ilyen koncertekre színes ruhában megy valaki. Sokkal jellemzőbb, amit a barátaimnak úgy szoktam mondani nem kevés öniróniával, hogy az emberek fölveszik a rocker jelmezüket. Ezzel arra utalok, hogy a többség – beleértve magamat is – nem öltözik így a mindennapokban, egy ilyen eseményre azonban „illik” legalább egy fekete pólót magunkra ölteni. Mondhatni, a fekete póló a rockzene ünneplőruhája, és ha járul hozzá pár olyan kellék, mint a bakancs, a szimatszatyor vagy a szegecses karkötő, az szinte már olyan, mintha szmokingot öltene valaki. Mindez a zenei stílus velejárója, a ruhadarabok viselése jelzi (indexálja) a viselő hovatartozását és különbözőségét másoktól. A társas kompetenciáinknak pedig része az is, hogy ezeket az indexikus kapcsolatokat értelmezni tudjuk: a szmokingot és a bakancsot egyaránt.²

A jelek, jelen esetben a színek jelentése azonban mindig függ a kontextusuktól is. A vasárnap esti koncerten a zenei stílushoz születése óta kötődő szín megjelenített egy még ősibb szimbolikus jelentést is. A fekete a nyugati kultúrákban a gyász színe is, a Míg csillaggá nem lesz életed címre keresztelt esemény pedig egy emlékkoncert volt a mindössze 29 évesen elhunyt Siklósi Örs tiszteletére. Egyszerre volt rendkívül felemelő és mégis lélekvesztő részt venni ezen a koncerten – a háromórás programot ugyanis egyaránt jellemezte fekete öröm és fekete gyász. Bár a rockzene egyik központi témája a halál, az AWS zenekar és a 39 vendégfellépő előadása talán mégis precedens nélküli és megismételhetetlen volt, a magyar kultúrában egészen biztosan. Azt hiszem, hogy egy ilyen életpálya és egy ilyen személyiség ilyen lezárást is érdemel.

Viszlát, Örs, viszlát nyár.

_{Kulcsszók: indexikalitás, gyász, stílus, szín, zene.}

_{¹ Babits Mihály: Fekete ország (https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/babits-mihaly-17F97/levelek-iris-koszorujabol-1909-17F9C/fekete-orszag-1809C/, utolsó elérés: 2021. október 4.)
² Coupland, Nikolas 2007. Style. Language Variation and Identity. Cambridge: Cambridge University Press.}

Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűk körben, csatlakozz csoportunkhoz. Amennyiben hivatkozni szeretnél erre a szövegre, kérünk, hogy így tedd:
Szabó Gergely 2021. Fekete öröm és fekete gyász. Blogbejegyzés, 2021. október 6. https://gltnmnts.blog.hu/2021/10/06/fekete_orom_es_fekete_gyasz