„káromkodni milyen nagyszerű, kicsikét sem fárasztó, és egyszerű” – hangzik el a Bëlga zenekar örökbecsűvé vált dalában. S milyen igaz! Ki ne káromkodott volna már egy jóízűt, amikor beverte a lábujját az ágy lábába, vagy egyszerűen csak önmaga és mások szórakoztatására? Gondolhatjuk persze, hogy az obszcén kifejezések használata műveletlenségre és neveletlenségre vall, akár azt is, hogy ez ilyesmi helytelen vagy éppen nőietlen viselkedés, de azért legbelül mégis csak büszkék lehetünk rájuk, hiszen ezek a nemzet megtartó erejű szavai.1
A Káromkodj okosan! című sorozatunkban Kocsis Zsuzsanna nyelvtörténésszel egy-egy ilyen szót járunk körbe külön figyelmet szentelve annak, hogy honnan erednek ezek a kifejezések, és hogy milyen jelentésváltozáson mentek keresztül az évszázadok során, miközben a kortárs előfordulásokról sem feledkezünk meg. Ha pironkodsz egy-két lesújtó mondat hallatán, akkor mindenképp érdemes megismerned ezeknek a szavaknak a történetét, de ha csak fel szeretnél vágni a kocsmaasztalnál azzal, hogy mennyi mindent tudsz a magyar nyelv rejtelmeiről, akkor is itt a helyed. Fasza olvasást kívánunk!
Előző írásunkban egy olyan kifejezéssel foglalkoztunk, amely eredetileg a női nemi szervet jelölte, ma a férfiakon és néhány általuk ihletett szón a sor. Alapszókincsünk szerves részét képezik a testrészek elnevezései, sokuknak az eredete ismert már. Tudjuk például, hogy a fej vagy a kéz finnugor kori örökségünk, míg például a borda vagy a korábbi cikkünkben bemutatott picsa szláv nyelvekből származik.2 A férfias testrészekre használt megnevezések eredete közül azonban több is bizonytalan, így a ’hímvessző’ jelentésű fasz-é is. Feltehető, hogy finnugor kori örökség, de teljes bizonyossággal nem állítható.3 E kérdésesség oka, hogy – míg más, bizonyíthatóan finnugor eredetű szavaink a rokonnyelvek közül többen is előfordulnak a hangtanilag megfelelő alakban és jelentésben – csak a lapp nyelvben található egy olyan kifejezés, a buoccä, amely a hangváltozásokat figyelembe véve visszavezethető (igaz, nehézségekkel) a rekonstruált alakra, s jelentésében is megfelel annak.4 Ennek fényében a véletlen egyezés sem zárható ki, és ha erről van szó, akkor a fasz szó ismeretlen eredetű. Első magyar nyelvű adata egy 1370–80 tájékáról származó névelem: Ladislaus dictus lagfaszou5 ’lagfaszú(nak) mondott László’. A szó hangalakja napjainkig alig változott, leszámítva némi nyelvjárási különbséget. Eredeti jelentése is megőrződött az évszázadok során, amit számos szemléletes példa mutat: Torok fazzal bazot lelek essez kurva (1634)6; Csont a fasza nékie, ki huzta véle bélemet (1741)7. A jelentés bővülésének tekinthetjük, hogy az emberi hímvessző mellett idővel az állatok nemi szervére is használni kezdték a kifejezést: Az Var(me)gie hada hires kurua valoga, hereit lo fasza (1653).8
A csődörök nemi szervére való utalással manapság is szokás a rosszallást kifejezni, ez azonban megosztó lehet. Amikor két évvel ezelőtt egy független országgyűlési képviselő egy ilyen feliratú táblát emelt fel, a cselekedetére adott reakciók rendkívül vegyesek voltak: míg egyesek az ország házához méltatlannak és züllesztőnek tartották a megnyilvánulást, addig mások a lehető legkarakánabb kiállásként értelmezték azt. Akárhogy is legyen, az bizonyos, hogy erre forrásként tekinthetnek majd a jövő nyelvtörténészei, ugyanis a tábla tartalma még a hivatalos parlamenti jegyzőkönyvbe is bekerült.
Ilyen jelentésbővülésnek tekinthetjük azt is, hogy a picsa szóhoz hasonlóan egy idő után a férfi nemi szerv megnevezését is a teljes emberre kezdték használni. A változás idejét nem tudjuk, de a 16. században már adatolható: Az te ifiusagodban az dolgot te roestellettél, mostan immár igen agh faszsza loettél.9 Az -i képzős faszi változatra az 1900-as évek elejéről származnak legrégebbi adataink, például a Magyar Nyelvőr című folyóirat 1903-ban tájnyelvi kifejezések közé sorolta: faszi: tréfás megszólítás a legények között.10 (Ez a tréfás megszólítás napjainkra néhány esetben személynevesült is: például az Üllői Úti Fuck nevű alternatív rockzenekar frontembere is Szántó Faszi néven vált ismertté.) Gyarmathy Sámuel szótárában (1816) pedig a fasz szó egy újabb, specifikusabb jelentésben található meg ’parázna férfi’ értelemben.11
Cikkeinkben ritkán térünk ki az összetételekre, azonban a fasz szó kapcsán nem hagyhatjuk ki, hogy röviden az ’ügyetlen, szerencsétlen(kedő) személy’12 jelentésű balfasz összetételről szóljunk. Első fennmaradt adata 1787-től származik, Barczafalvi Szabó Dávid írónk és nyelvújítás kitűnő alakjának tollából: Te balfasz! vagynak ám itt urak, kiknek a fejedelem vadászai se teszik ki szűröket. 13 Az összetétel két tagja közül a bal- hordozza az ’ügyetlen, szerencsétlen’, míg a fasz az ’ember’ jelentést. A bal szóval kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy rossz, szerencsétlen stb. értelemben vett használatára mindössze csak néhány adatunk van eddig a korszakig. A nyelvújítás korában azonban megerősödik ez a jelentés és megnő a balfasz-hoz hasonló összetételek száma, például balcsillag, balértés, balházasság, balhiedelem, baljós, balmagyarázat, balsiker, balszokás, balvég, balvélemény.14,15 Ha azt nem is állíthatjuk, hogy a balfasz a nyelvújítás terméke, mindenesetre elgondolkoztató ez az egybeesés.
A kifejezés mai, különböző formájú használatai egyaránt utalhatnak pozitív és negatív tartalomra is. Hogy e bejegyzésből se maradjanak ki a popkulturális példák: míg a Tankcsapda zenekar egyértelműen elítélő hangnemben szól Magyarországhoz a Mi a fasz van? című dalában, addig Ganxta Zolee és A Kartel Ki a fasza gyerek című számában ez egy előnyös jelző. (Utóbbit egyébként Janklovics Péter és Csőre Gábor szavalásával is érdemes meghallgatni.)
Kulcsszók: káromkodás, nem, nyelvtörténet.
1 E széles körben ismert ideológiákhoz l. Szabó Gergely 2015. „Hogy fejezzem ki magam szépen?" – Nyelvi ideológiák az obszcenitások mögött. Magyar Nyelvőr 139(3): 334–348.
2 http://uesz.nytud.hu/ (Utolsó elérés: 2021. 09. 21.)
3 Uo.
4 Benkő Loránd (főszerk.) 1967. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I. Budapest: Akadémiai Kiadó.
5 Uo.
6 Szabó T. Attila (főszerk.) 1982. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár III. (Elt — Felzs). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó.
7 Bosz. 357. Történeti Magánéleti Korpusz, http://tmk.nytud.hu/3/. Novák, Attila – Gugán, Katalin – Varga, Mónika – Dömötör, Adrienne 2018. Creation of an annotated corpus of Old and Middle Hungarian court records and private correspondence. Language Resources and Evaluation 52: 1–28; Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Novák Attila – Varga Mónika 2017. Kiútkeresés a morfológiai labirintusból – korpuszépítés ó- és középmagyar kori magánéleti szövegekből. Nyelvtudományi Közlemények 113: 85–110.
8 Szabó T. Attila (főszerk.) 1982. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár III. (Elt — Felzs). Bukarest: Kriterion Könyvkiadó.
9 Szarvas Gábor–Simonyi Zsigmond (szerk.) 1890. Magyar Nyelvtörténeti Szótár. Budapest: Hornyánszky Viktor Akadémiai könyvkereskedése. Eredeti forrás: Fortuna. Szerencsének avagy szerencsétlenségnek kereke. Kolozsvár XVI. száz.
10 Komoróczy Miklós 1903. Népnyelvi hagyományok. Tájszók a Barkóságból. Magyar Nyelvőr 32: 521.
11 Vocabularium in quo plurima Hungaricis vocibus consona variarum lingvarum vocabula collegit S[ámuel] Gyarmathi]. Bétsben, 1816
12 https://nagyszotar.nytud.hu/dictsearch.html?query=balfasz&mode=normal (Utolsó elérés: 2021. 09. 21.)
13 Benkő Loránd (főszerk.) 1967. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I. Budapest: Akadémiai Kiadó.
14 Szily Kálmán 1999. A magyar nyelvújítás szótára. Budapest: Nap Kiadó.
15 http://uesz.nytud.hu/ (Utolsó elérés: 2021. 09. 21.)
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűk körben, csatlakozz csoportunkhoz. Amennyiben hivatkozni szeretnél erre a szövegre, kérünk, hogy így tedd:
Kocsis Zsuzsanna–Szabó Gergely 2021. Férfias dolgok. Blogbejegyzés, 2021. szeptember 22. https://gltnmnts.blog.hu/2021/09/22/ferfias_dolgok_515
