Korunk gondolkodói sokszor hivatkoznak arra, hogy a könyv halott. E megállapítás egyszerre vonatkozhat a gyenge esztétikai értékkel bíró ponyvaolvasmányok elburjánzására, az irodalom kultúraátörökítő szerepének előbb a filmre, majd a sorozatokra történő részleges átruházódására, valamint a könyv mint megtapintható tárgy visszaszorulására az elektronikus felületeken olvasással szemben.
A blog olvasói talán nem fognak meglepődni azon, hogy a fenti gondolatok igazságát nem fogom alapjaiban megcáfolni, ugyanakkor fel szeretném arra is hívni a figyelmet, hogy a könyv mint az önreprezentációnkban betöltött kommunikációs eszköz nagyon is él. Mikor a Youtube-on egy vlogger gondolatait hallgatjuk, kevéssé fognak hitelesen hatni a nagyívű világmegfejtései abban az esetben, ha a mögötte lévő könyvespolcon az Alkonyat-sorozat, a Coelho összes és Illig A kitalált középkor című írása tetszeleg például A filozófia nagykönyve és pár gondosan elhelyezett idegen nyelvű kötet helyett. A karantén és a távmunka időszakában ez a jelenség mindenkit utolérhetett, aki be merte kapcsolni a kameráját a videóhívások során. A könyvgerinc és -borító ugyanis nagyon komplex jelegyüttes, amelyben saját jelentéssel bírnak színek, betűtípusok, nevek, nyelvi jegyek és így tovább.1 Szakszóval úgy mondhatnánk, hogy a könyvek felületei multimodálisan, tehát többféle jeltípusra támaszkodva kommunikálnak az előzetes tudásunkra és élményeinkre alapozva, és így nagyon sok rejtett információval bír az, ha rápillanthatunk valaki könyvtárára vagy aktuális olvasmányára.
Egy augusztusi napon a tengerparton egy tőlem pár méterre fekvő hölgy egy olyan könyvet bújt, amelynek a borítóján található jól felismerhető szimbólumról és a címről hamar kiderült számomra, hogy ugyanannak a szerzőnek egy másik munkáját nyüstölöm én is. A játékos összekacsintás azonban nem csak azért maradt el, mert az illető egy pillanatra se nézett felém, hanem azért is, mert én egy e-könyv-olvasót vettem a kezembe, amelyen ugyan akár többévnyi olvasnivalót lehet tárolni, mégsem tudja meg rólam senki, hogy milyen okos szerzők munkáit nyálazom át éppen. Ott egy pillanatra úgy éreztem, a könyvek túlélték, mégis meghaltak.
Kulcsszók: irodalom, kultúra, multimodalitás, könyv.
1 Johan Järlehed svéd kutató ugyanebből a kiindulópontból vizsgálta például európai városoknak a márkajelként működő logóit, l. Järlehed, Johan 2020. Alphabet city: orthographic differentiation and branding in late capitalist cities. Social Semiotics. https://doi.org/10.1080/10350330.2020.1810547
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
