Még szeptemberben egy kedves tanáromtól kaptam olvasói levelet arról, hogy Kodály-kórusműveket hallgatva a rádióban arra lett figyelmes, hogy a Túrót eszik a cigány c. dalt „Tejterméket fogyaszt a kisebbség” alakban konferálta föl a műsorvezető. Az ő értelmezésében ez a „nem is tudom milyen nyelv” talán a politikailag korrekt beszédmód paródiája lehetett. Egy ideig nem nagyon tudtam miként megragadni ezt a jelenséget – egészen mostanáig.
A labdarúgó Bajnokok Ligájában félbeszakadt egy mérkőzés múlt kedden, miután a negyedik játékvezető úgy nevezte meg a kiállítandó stábtagot, hogy „az a fekete ott” (eredetiben: ăla negru de acolo). A sporttársak azonnal magyarázkodni is kezdtek, azt gondolván, hogy a felháborodást az áthallás okozta a negru és egy olyan szó között, amit annak rabszolgatartó időket idéző jelentésárnyalata miatt ma általánosan kerülünk. Siettek leszögezni, előbbi csak annyit jelent az ő nyelvükön, hogy ’fekete’, ami viszont nem sértő. Ha ilyen esetben csupán a szavakkal való bűvészkedésről volna szó, akkor az ügy ennyiben maradt volna, a két csapat játékosai viszont egyetértésben levonultak a pályáról, a mérkőzést pedig másnap másik játékvezetői négyessel ismételték meg.
Ha a politikai korrektséget szűken a „szavak háborúja”-ként értelmezzük – ahogyan Deborah Cameron brit kutató nevezi1 –, akkor a törekvés megbukni látszik. A sportolók ugyanis nem magát a szót találták problematikusnak, hanem hogy a személy e tulajdonsága mentén neveződött meg. Egészen pontosan egy olyan minőség mentén, amely akár a mai napig hátrányos helyzetbe kényszeríti a megnevezettet. Tehát nem a szó, hanem maga a beszédaktus az, amin az érintettek változtatni szeretnének. A szavak felcserélgetése önmagában nem biztos, hogy meg tudja szüntetni a megbélyegzést, viszont könnyen megteremthet egy olyan hétköznapi beszédünktől elrugaszkodott megszólalásmódot, mint a rádiós műsorvezetőé.
Az már viszont egy másik dilemma, hogy a mérkőzés bojkottálása valóban a helyes magatartás-e egy ilyen helyzetben, a játékvezetők háttérbe állítása pedig nevelő célzatot szolgál, vagy éppen ellenérzéseket és újfajta kirekesztést szül.
Kulcsszók: politikai korrektség, rasszizmus, sport, zene.
1 Cameron, Deborah 1995. Verbal Hygiene. London–New York: Routledge. 118–122.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
