gluténmentes nyelvészet

Laza erkölcsű tyúkok

2021. február 24. 17:30 - zsannasko

„káromkodni milyen nagyszerű, kicsikét sem fárasztó, és egyszerű” – hangzik el a Bëlga zenekar örökbecsűvé vált dalában. S milyen igaz! Ki ne káromkodott volna már egy jóízűt, amikor beverte a lábujját az ágy lábába, vagy egyszerűen csak önmaga és mások szórakoztatására? Gondolhatjuk persze, hogy az obszcén kifejezések használata műveletlenségre és neveletlenségre vall, akár azt is, hogy ez ilyesmi helytelen vagy éppen nőietlen viselkedés, de azért legbelül mégis csak büszkék lehetünk rájuk, hiszen ezek a nemzet megtartó erejű szavai.1

A Káromkodj okosan! című sorozatunkban Kocsis Zsuzsanna nyelvtörténésszel egy-egy ilyen szót járunk körbe külön figyelmet szentelve annak, hogy honnan erednek ezek a kifejezések, és hogy milyen jelentésváltozáson mentek keresztül az évszázadok során, miközben a kortárs előfordulásokról sem feledkezünk meg. Ha pironkodsz egy-két lesújtó mondat hallatán, akkor mindenképp érdemes megismerned ezeknek a szavaknak a történetét, de ha csak fel szeretnél vágni a kocsmaasztalnál azzal, hogy mennyi mindent tudsz a magyar nyelv rejtelmeiről, akkor is itt a helyed. Kurva jó olvasást kívánunk!


Sokak fejében él az az elképzelés, miszerint elődeink nyelvhasználata a mainál kevésbé durva, valamivel finomabb volt, legalábbis nem káromkodtak annyit, mint ma. Vagy ha káromkodtak is, akkor a teringettét!-ek, szentségelések képezték ennek a szókincsnek a részét, a durvának, obszcénnak tartott kifejezések pedig mintha a huszadik század (második felének) vívmányai lennének. Talán éppen ezen elődeinkről kialakult idealizált kép miatt kelt olyan nagy csodálkozást és örvendezést, amikor egy-egy nyelvemlékből, történeti szövegből a mai beszélő számára obszcén kifejezések kerülnek elő. Sorozatunk első cikkében egy ilyen nagy figyelmet és népszerűséget kiváltó nyelvemlékkel, illetve annak obszcén kifejezésével foglalkozunk.

Az utóbbi húsz évben többször jelent meg cikk arról a mondatról, amelyet az első fennmaradt magyar szitkozódásként tartanak számon. Ez az 1479-re datált Dubnici krónika ikonikus mondata: „Veszteg, kurvanő fia szaros német, ittátok vérünket, ma isszuk ti véreteket!” Ebből a mondatból mostani cikkünkben a kurva szóval foglalkozunk bővebben. (Nem kell beszarni, a szarról is lesz még szó egy későbbi cikkben.)

A kurva szó legrégebbi napjainkig is fennmaradt előfordulása 1405-ből származik. A Schlägli Szójegyzék nevet viselő nyelvemlékünk tartalmazza, amely (nevének megfelelően) egyfajta korai szótárnak tekinthető2 2140 megörökítésre érdemesnek tartott szóval és azok latin megfelelőivel. A kifejezés eredetére több teória is létezik. Némelyek kevésbé sikeresek, mint az az igen egyszerű megoldás, ami a kúr igéből származtatja (’a nő akit kúrnak/meg van kúrva’), míg mások sokáig és sokak által elfogadottak, mint a latin curve ’görbe’ szóból eredeztetés (azaz: az erkölcsös, tehát egyenes útról letévedt, erkölcstelen, vagyis görbe utakat járó nő).

A nyelvtudomány álláspontja, hogy a kurva szláv jövevényszó. A szláv nyelvekben a magyarhoz nagyon hasonló alakváltozatban és az általunk is ismert és használt ’prostituált’ v. ’erkölcstelen nő’ jelentésekben napjainkban is megtalálható: kurva (srb., hrv., sk.), kurwa (pl.), kýrɞa (blg., or.) stb.3 A szó pontos eredetét, tehát, hogy melyik szláv nyelvből terjedt el a térségben, nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy eredetileg a szó ‘tyúk’-ot jelentett. Hogy mennyire erkölcstelenek a tyúkok, azt mindenki döntse el maga, az viszont nyelvészeti szempontból elmondható, hogy állatok neveit minden nyelv használja negatív jelzőként. Habár a magyar nyelvben a tyúk-nak ma inkább ’buta nő’ jelentése van, más nyelvekben kifejlődhetett az ’erkölcstelen nő’ is, amit elődeink már így, ebben a jelentésben vettek át és kezdtek el használni, ahogy például a szintén szláv szuka (eredetileg ’nőstény kutya’) szót vagy a francia kokott-ot (eredetileg ’tyúk, csirke’) is. A kurva tehát valamely (esetleg több) szláv szomszédunk közvetítésével bekerült a magyar nyelvbe, ahol aztán elterjedt. Használatára a legkülönfélébb szövegekből van adatunk. Épp úgy előfordul Pázmány teológiai okfejtéseiben (valamely asszony részeges, kurva is a részegséggel együtt),4 mint például pont a Pázmányt szidalmazó könyvfirkákban (Hazucz[,] Kurva az Anyád Pétr),5 levelekben (Sem a vármegye nem keresi, hogy rávallot a kurva, se maga a böcsületit nem akarja keresni)6 és boszorkányperekben is (Nem tugya ő kegyelme, hogy kurva vagy boszorkány volna Portörő Erzsébet; meny haza fertelmes kurva, es semmi gondod nem leszen).7 A magyar nyelvben a kurva (hang)alakja és jelentése viszonylag változatlanul őrződött meg napjainkig. Főnévi használata mellett jelzői funkcióban is előfordult (kurva nő),  illetve kifejlődött belőle egy fokhatározói ragtalan melléknév, amit ma körülbelül ’nagyon’ jelentésben használunk (kurva jó – miképpen azt a TV2 munkatársa is megjegyezte legendás bejelentkezésében).

Amit még érdemes megemlíteni a kifejezés életéről, hogy igen korán létrejött belőle egy újabb szó is, a kurafi. Először mint szószerkezet jelent meg a használatban kurva fi-ként ’a kurva fia’ (ennek az előfutára a kurvanő fia a Dubnici krónikában), majd idővel a két tag összevonódott. Ezzel egyidőben az eredeti jelentés részlegesen elhalványult és a ’rosszéletű nő fiá’-ból a ’rosszéletű, erkölcstelen személy’ maradt meg. A szó legrégebbi, 1488-ból fennmaradt előfordulásai is már inkább ezt a módosult, ’gazember’ jelentést hordozzák (Gonosz kwrwafy pap; The hyref kivrwafy),8 és feltehető, hogy Orlando di Lasso 1570-ben keletkezett motettája „Bestia curvafia pulices, proch, Posonienses Progenies pungunt. Bestia curvafia!” (’Bestia kurvafia bolhák, e pozsonyi fajzatok, ejnye, de csípnek! Bestia kurvafia!’)9 is már így használja. Mindez nem azt jelenti, hogy az eredeti jelentés ekkora már teljesen eltűnt volna. Ibrahim, a koppányi aga 1589-ben Pisky Istvánnak küldött párbajra hívó levelében valószínűleg még mindkét érteleme megvan a kifejezésnek: „Te hamis hitű, hitetlen, bestye, rosz kurvafi, eb orszag koborloja, nem Piszki István, hanem Kurva István, es kurvafia, a te neved volt, az van is az is legyen, bestye hitetlen Kurvafi ".10  A szó (hang)alakja talán más szavak hatására (pl. királyfi, lúdfi), vagy az ejtéskönnyítés miatt a használatban módosult, a v hang kiesésével 1643-ra11 már kialakult, és le is jegyezték a ma is használt kurafi formát.

Ha az is érdekel minket, hogy napjainkban mely más kifejezésekkel fordul elő gyakran a kurva, akkor nehéz elfeledni azt, amikor az ország jelzőjeként fordult elő a harmadik magyar köztársaság legtöbbet idézett, de eredetileg nem nagyközönségnek szánt politikai beszédében. A politika márpedig olyan terep, ahol elő-előfordulnak durva szavak. Általában erkölcsi piedesztálra emelt koszorús költőnk, Petőfi Sándor sem fogta vissza magát egyik versében, amikor a hazáját foglaló németre volt mérhetetlenül dühös. Bár az általa használt kurvanyádat alak ma már nem igazán használatos, hasonló kollokációkat, vagyis együttes előfordulásokat találunk, ha a kurvá-ra a mai magyar nyelv jellegzetes megnyilvánulásait gyűjtő korpuszban, a Magyar Nemzeti Szövegtárban12 keresünk rá. A szűkített keresés szerint ugyanis a leggyakoribbak a kurva + anyád és a kurva + életbe kollokációk. Nem túl udvarias, de kétségtelen, hogy nagyon jól eshet valakinek az édesanyját laza erkölcsű tyúknak titulálni. A kortárs filmművészetből talán Mucsi Zoltán alakítása a legfigyelemreméltóbb, amikor a FEKETEország című Krétakör-produkcióban a legválogatottabb jelzőkkel (a jeti-től a zsiráf-on át a cigány-ig) kiegészítve tett megjegyzéseket a munkatársainak nőági felmenőire villanyszerelés közben. És hát a punkzenekarainkról tudjuk, hogy nem matyóhímzések, viszont talán tőlük sem magától értetődő, hogy ezekkel a kollokációkkal énekeljék meg dühüket egy dalban vagy egy másikban.

Kulcsszók: káromkodás, nyelvtörténet.

1 E széles körben ismert ideológiákhoz l. Szabó Gergely 2015. „Hogy fejezzem ki magam szépen?" – Nyelvi ideológiák az obszcenitások mögött. Magyar Nyelvőr 139(3): 334–348.
2 Schlaegli szójegyzék. http://nyelvemlekek.oszk.hu/ism/schlaegli_szojegyzek (Utolsó elérés: 2021. 02. 24.)
3 Benkő Loránd (főszerk.) 1970. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. II.  Budapest: Akadémiai Kiadó.
4 A részegségnek veszedelmes undokságárúl. https://mek.oszk.hu/06200/06223/html/pazmany0182/pazmany0182.html (Utolsó elérés: 2021. 02. 24.)
5 Csorba Dávid 2016. Egy Pázmány-Kalauz dühödt olvasóinak teológiai, tropológiai és stílusparódiái. In Maczák Ibolya (szerk.): Útmutató Tanulmányok Pázmány Péter Kalauzáról. Budapest: MTA–PPKE Barokk Irodalom és Lelkiség Kutatócsoport. 71–97. (Elérhető: https://btk.ppke.hu/uploads/articles/1102804/file/Kalauz_kotet.pdf)
6 Barkóczy Krisztina Károlyi Sándornak. Történeti Magánéleti Korpusz, http://tmk.nytud.hu/3/. Novák, Attila – Gugán, Katalin – Varga, Mónika – Dömötör, Adrienne 2018. Creation of an annotated corpus of Old and Middle Hungarian court records and private correspondence. Language Resources and Evaluation 52: 1–28; Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Novák Attila – Varga Mónika 2017. Kiútkeresés a morfológiai labirintusból – korpuszépítés ó- és középmagyar kori magánéleti szövegekből. Nyelvtudományi Közlemények 113: 85–110.
7 Boszorkányper 12, 53. Történeti Magánéleti Korpusz, http://tmk.nytud.hu/3/. Novák, Attila – Gugán, Katalin – Varga, Mónika – Dömötör, Adrienne 2018. Creation of an annotated corpus of Old and Middle Hungarian court records and private correspondence. Language Resources and Evaluation 52: 1–28; Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Novák Attila – Varga Mónika 2017. Kiútkeresés a morfológiai labirintusból – korpuszépítés ó- és középmagyar kori magánéleti szövegekből. Nyelvtudományi Közlemények 113: 85–110.
8 Závodszky Levente 1912. Nyelvtörténeti adatok. Magyar Nyelv 8(6).
9 Szentmártoni Szabó Géza – Virágh László 2001. Megzenésített magyar szitkozódás és a pozsonyi bolhák egy lassus-motettában. Irodalomtudományi Közlemények 105 (Elérhető: http://epa.oszk.hu/00000/00001/00402/pdf/itk_EPA00001_2001_03-04_341-358.pdf)
10 Magyar Ferences Könyvtár, Manuscriptum P. Josephi Jakosics a Buda. N. 11. Adversarium 10 j 2. A szerző átirata.
11 Benkő Loránd (főszerk.) 1970. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. II.  Budapest: Akadémiai Kiadó.
12 Oravecz, Csaba – Váradi, Tamás – Sass Bálint 2014. The Hungarian Gigaword Corpus. Proceedings of LREC 2014.


Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűkkörben, csatlakozz csoportunkhoz. Amennyiben hivatkozni szeretnél erre a szövegre, kérünk, hogy így tedd: Kocsis Zsuzsanna–Szabó Gergely 2021. Laza erkölcsű tyúkok. Blogbejegyzés, 2021. február 24. https://gltnmnts.blog.hu/2021/02/24/laza_erkolcsu_tyukok

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://gltnmnts.blog.hu/api/trackback/id/tr8717763324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Az elmaradó randevúk veszélye – gluténmentes nyelvészet 2021.06.02. 18:01:24

[…] ha látok ilyet. Ha én azt láttam volna, hogy egy hasonló korú pasi be van oltva, és én nem, kurvára idegesített volna. Nekem az a bajom, hogy egy oltásellenesnek nem lesz túl meggyőző, ha azt […]

Feneketlen mélységekben – gluténmentes nyelvészet 2021.06.23. 19:17:36

[…] ezekből a nyelvekből származik. Korábbi bejegyzésünkben például már említést tettünk a kurvá–ról, ma ismét a hölgyekhez (vagy mégsem?) kanyarodunk vissza a picsa szó történetével […]
süti beállítások módosítása