A minap fölhívtak az egyik neves magyar közvélemény-kutató cégtől. A telefoncsörgést követő 13 és fél perc azzal telt, hogy egy megnyerő hangú hölgy a hírfogyasztási szokásaimról, valamint a választói preferenciáimról kérdezett. Izgalmas időszak a mostani az ilyen cégeknek, hiszen az előző pár hónap politikai nyilvánosságát az ellenzéki előválasztással kapcsolatos találgatások töltötték meg, a most következő fél év pedig minden bizonnyal az országgyűlési választásokkal kapcsolatos hírektől lesz hangos. Ezek az időszakok általában úgy zajlanak, hogy hétről hétre újabb kutatások látnak napvilágot arról, hogy melyik párt(koalíció) áll éppen nyerésre, vagy melyik párt látszik elérni a bejutáshoz szükséges 5%-os küszöböt.

Magyarországon az első közvélemény-kutató magáncégek – értelemszerűen – a rendszerváltozást követően jöttek létre, a módszertanok azóta csak egyre pontosabb méréseket tesznek lehetővé, miképpen a kutatások gyakorisága is megnőtt. Én már egy olyan korszakban lettem választókorú, amikorra teljes mértékben bevetté vált a szavazati joggal bíró népesség pártpreferenciáinak állandó monitorozása. Ebben már nincs semmi újdonság, abban azonban még talán van, hogy a különböző politikai szereplők közötti alkudozásnak részévé vált a kutatási eredményekre, valamint az arra való hivatkozás, hogy kinek van esélye nyerni egy vélt vagy valós közös ellenféllel szemben.

A társadalomtudományok, amelyeknek egy alkalmazott vonatkozása a közvélemény-kutatás, az emberi viselkedést tanulmányozzák, valamint azt, hogy az emberek hogyan értelmezik a körülöttük lévő világot, és hogy ezek az értelmezések hogyan alakítják cselekedeteiket. Anthony Giddens szociológus gondolata szerint ugyanakkor – mivel az emberek képesek (és egyben hajlamosak is) arra, hogy új információk birtokában felülvizsgálják és revideálják korábbi értelmezéseiket, valamint megváltoztassák cselekedeteiket – a kutatási eredmények vissza is hathatnak arra, ami a kutatás tárgya volt. Jelen esetben arra, hogy a fülke magányában a szavazó melyik párt listája és melyik egyéni jelölt neve mellé teszi le a voksát – Giddens ezt a hatást egyébként kettős hermeneutikának nevezi.¹ Miközben nagyszerű, hogy pontos képet kaphatunk a köz akaratáról az ilyen mérések révén, a választásokra nézvést mégsem feltétlenül üdvös, ha ezek hatására azt kezdjük inkább számításba venni, hogy kinek van esélye a győzelemre, mintsem azt, hogy ki volna képes a mi érdekeinket és a számunkra fontos ügyeket igazán jól képviselni.

_{Kulcsszók: kettős hermeneutika, közvélemény-kutatás, politika.}

_{¹ Giddens, Anthony 1984. The Constitution of Society: Outline of the Theory of Structuration. Cambridge: Polity. xxxii.}

Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűk körben, csatlakozz csoportunkhoz. Amennyiben hivatkozni szeretnél erre a szövegre, kérünk, hogy így tedd:
Szabó Gergely 2021. Kettős közvélemény. Blogbejegyzés, 2021. november 17. https://gltnmnts.blog.hu/2021/11/17/kettos_kozvelemeny