„káromkodni milyen nagyszerű, kicsikét sem fárasztó, és egyszerű” – hangzik el a Bëlga zenekar örökbecsűvé vált dalában. S milyen igaz! Ki ne káromkodott volna már egy jóízűt, amikor beverte a lábujját az ágy lábába, vagy egyszerűen csak önmaga és mások szórakoztatására? Gondolhatjuk persze, hogy az obszcén kifejezések használata műveletlenségre és neveletlenségre vall, akár azt is, hogy ez ilyesmi helytelen vagy éppen nőietlen viselkedés, de azért legbelül mégis csak büszkék lehetünk rájuk, hiszen ezek a nemzet megtartó erejű szavai.1
A Káromkodj okosan! című sorozatunkban Kocsis Zsuzsanna nyelvtörténésszel egy-egy ilyen szót járunk körbe külön figyelmet szentelve annak, hogy honnan erednek ezek a kifejezések, és hogy milyen jelentésváltozáson mentek keresztül az évszázadok során, miközben a kortárs előfordulásokról sem feledkezünk meg. Ha pironkodsz egy-két lesújtó mondat hallatán, akkor mindenképp érdemes megismerned ezeknek a szavaknak a történetét, de ha csak fel szeretnél vágni a kocsmaasztalnál azzal, hogy mennyi mindent tudsz a magyar nyelv rejtelmeiről, akkor is itt a helyed. Baszott jó olvasást kívánunk!2
A mai magyar nyelvben gyakran előfordul, hogy időnként a trágárnak vagy egyszerűen csúnyának vélt szavak helyett valamilyen szépítő kifejezést használnak a beszélők – jó példa erre Gálvölgyi János híres paródiasorozatának kulcsmondata, a Gyúrunk, vazze?. Az sem ritka, hogy pont ezek az eufemizáló kifejezések kezdenek el annyira az obszcén tartalomhoz kötődni, hogy végül maguk is vulgáris kifejezésekké válnak. Mostani cikkünk tárgya is egy ilyen megcsúnyult kifejezés, ami nem más, mint az ótörök nyelvekből a magyarba került basz ige. A szótő eredeti jelentése ’nyomni’; ebben az értelemben napjainkban is megtalálható a török nyelvcsalád több nyelvében, így például magában a törökben is, valamint a türkménben, az azeriben, a kazakban, a kirgizben, a tatárban, az üzbégben stb. bas, bos alakváltozatokban (természetesen a megfelelő igei végződéssel kiegészülve, pl. [türkmén] basyň). A magyarban használt ’közösül’ jelentésben mindössze két nyelvből adatolható: a karacsájból és a tatárból, pontosabban egy tatár népdalból.3 Mindkét esetben későbbi fejlemény,4 tehát abban a pillanatban, amikor a magyar beszélők átvették a kifejezést, az átadó nyelvben még az eredeti ‘nyomni’ értelemben használták, vagyis a jelentés magyar fejleménynek tekinthető. Hogy hogyan jut eszébe valakinek a nyomásról a közösülés, valószínűleg sok fejtegetést nem igényel, mindenesetre nemcsak nálunk, hanem nyelvrokonainknál is előfordul ez a nyelvi megoldás: például a finn szlengben a nyom ige szintén a közösül szinonimája.5 Megjegyzendő, hogy a mozgást jelentő igékkel való kifejezésére számos további példát találunk a magyarban, elég csak a dug, kefél, reszel vagy a hág szavakra gondolnunk.
A szó átvétele a honfoglalás előtt időszakra tehető, valószínű eleve eufemizáló céllal kezdték használni elődeink azért, mert vagy a nyomni kifejezést, vagy az idegen kifejezést nem érezték olyan durvának, mint az akkoriban a közösülésre használt szót. Legrégebbi fennmaradt írásos adata a Váradi Regestrumban, másnéven Váradi Jegyzőkönyvben egy per leírása során6 megörökített Boʃou (Baszó) személynév (1213/?).7 Hogy ekkor még őrzött-e valamennyit eredeti jelentéséből, nem tudjuk. Későbbi adataiban viszont már a maival megegyező értelemben találjuk a basz igét, így például a német deák, Rottenburgi János a mai szótárakhoz vagy társalgási kisokosokhoz hasonló nyelvmesterében is, amelyben hallomás után jegyezte le azokat a kifejezéseket, amelyeket hasznosnak gondolt a magyar nyelvterületre utazók számára. Az ő példája: (hol vret?) basnemet, mai magyar helyesírás szerint: (Hol urad?)8 Baszni ment (1418–22 körül).9
Pontosan nem tudjuk megmondani, hogy mikor vesztette el eufemizáló jellegét a kifejezés, a boszorkányperekben már káromlásként szerepel: magának is e Fatensnek azt mondotta: hogy a Ludvercz fékte, és azok is baszanak megh eb atta (1756);10 mondgyátok meg Kis Péternének Anyámnak, hogy eő nyilván valo boszorkánj, az ördög adta baszom a Lelkétt (1751).11 Mai használatában a kifejezés továbbra is alkalmas a heves indulatok kifejezésére, ugyanakkor megjegyzendő, hogy különböző igekötőkkel ellátva más és más jelentéseket vesz föl (pl. átbasz ’becsap’, bebasz ’berúg’) úgy, hogy az obszcén stílusérték megmarad. Sőt, a meg foglak baszni! mondat is könnyen válik fenyegetéssé, mintsem a násztánc eljárására vonatkozó felhívássá.
A bosz tő kapcsán mindenképp fontos röviden kitérni egy másik, ebből az igéből eredő, szitokszóként is használt kifejezésünkre, a boszorkányra. Már az ótörök nyelvben a nyom tőből kialakult a nyomó, azaz a *basїrqan főnév, amelyet lidércszerű ártó lényekre használtak.12 Nevüket az ártás egyik módjáról kapták: a gonosz szellem a hiedelmek szerint úgy gyötörte áldozatát, hogy rátelepedett (erre vezethető vissza a lidércnyomás kifejezésünk is).13 Ennek a gonosz szellemnek vagy léleknek a képzete idővel részben elveszítette mitikus vonásait, a szó jelentése így elkezdett átalakulni természetfeletti képességekkel rendelkező, általában gonosz emberré (idővel egyre inkább csak nővé), azaz a boszorkány ma is létező jelentésévé.
A basz-hoz hasonlóan a boszorkány szó is a honfoglalás előtti időszakban került nyelvünkbe, legrégebbi írásos emléke azonban csak jóval későbbről, 1552-ből maradt fenn Heltai Gáspár Bibliájában: Az oͤ palotáiokba sárkányok es boszorkanyok is laknac.14 Ettől az időszaktól kezdve viszont, részben az írásbeliség elterjedése, részben a (boszorkány)perek tanúvallomásainak latin helyett immáron anyanyelvi lejegyzése miatt már tömegesen adatolhatjuk a kifejezést.15, 16 A mágiával foglalatoskodó, rontó lény megjelöléseként számos szövegben megtalálhatjuk, gyakran a nyom igével megjelölve az általa végzett cselekvést, rontást: mingyart azon meg nyomta a boszorkány (1721); etzaka Bozorkany modon igen megh nyomtak (1665); étszaka üdőn megh nyomta, és kinoszta, majd egy egész esztendeigh (1742).17 Ugyanezen értelemben szitokszói használatára is bőven találunk példákat: [feleségét] Zekel Péter boszorkán bestye kurvának szitta (1584.); aha, Boszorkany Czonopka kurva megh mosod az valagadat (1666), Boda Kata Aszszonyt hogi nyilvan valo Boszorkany kurvanak szidta (1666); Boszorkány vagy, Boszorkány vagy! illyen s amollyan teremtette vén boszorkánnya! (1750).18 Szerencsére napjainkban boszorkányperek márpedig nincsenek, a boszorkány szó szitokként való alkalmazása viszont még mindig elterjedt. Ma már akár kedveskedve (és némi iróniával vegyítve) is el lehet nyomni egy-egy boszorkány!-t, senkit nem égetnek meg érte.
Kulcsszók: káromkodás, nyelvtörténet.
1 E széles körben ismert ideológiákhoz l. Szabó Gergely 2015. „Hogy fejezzem ki magam szépen?" – Nyelvi ideológiák az obszcenitások mögött. Magyar Nyelvőr 139(3): 334–348.
2 Köszönjük Varga Mónika a cikk megírásához adott érdekes és hasznos javaslatait, valamint a TMK-ból rendelkezésünkre bocsátott példáit.
3 K. Palló Margit 1982. Régi török eredetű igéink. Studia uralol-altaica. 1. Szeged. http://acta.bibl.u-szeged.hu/38765/1/altaica_suppl_001.pdf. (Utolsó elérés: 2021. 05. 05.)
4 Benkő Loránd (főszerk.) 1967. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I. Budapest: Akadémiai Kiadó.
5 nyest.hu 2012. Basznak-e a boszorkányok? https://www.nyest.hu/hirek/basznak-e-a-boszorkanyok. (Utolsó elérés: 2021. 05. 05)
6 http://nyelvemlekek.oszk.hu/adatlap/varadi_regestrum (Utolsó elérés: 2021. 05. 05.)
7 http://uesz.nytud.hu/uesz_1.pdf (Utolsó elérés: 2021. 05. 05.)
8 Itt feltehetőleg a szolgáló gazdája jelentésben.
9 Molnár József – Simon Györgyi 1980. Magyar nyelvemlékek. Budapest: Tankönyvkiadó Vállalat. 3. bővített kiadás. 64–65.
10 Bosz. 441. Történeti Magánéleti Korpusz, http://tmk.nytud.hu/3/. Novák, Attila – Gugán, Katalin – Varga, Mónika – Dömötör, Adrienne 2018. Creation of an annotated corpus of Old and Middle Hungarian court records and private correspondence. Language Resources and Evaluation 52: 1–28; Dömötör Adrienne – Gugán Katalin – Novák Attila – Varga Mónika 2017. Kiútkeresés a morfológiai labirintusból – korpuszépítés ó- és középmagyar kori magánéleti szövegekből. Nyelvtudományi Közlemények 113: 85–110.
11 Bosz. 328.
12 Benkő Loránd (főszerk.) 1967. A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. I. Budapest: Akadémiai Kiadó.
13 Lásd bővebben: Paládi-Kovács Attila (főszerk.) 1990. Magyar néprajz. VII. kötet. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Budapest: Akadémiai Kiadó.
14 Szavas Gábor – Simonyi Zsigmond (szerk.) 1890. Magyar nyelvtörténeti szótár a legrégibb nyelvemlékektől a nyelvújításig. 1. A–I. Budapest: Hornyánszky Viktor Akadémiai Könyvkereskedése.
15 A boszorkányperek nyelvi anyagáról lásd Varga Mónika 2018. Boszorkányperek lejegyzési és kommunikációs stratégiái – Módszer, párhuzam, problémák. Magyar Nyelv 114(2): 185–200.
16 A Történeti Magánéleti Korpusz feldolgozott forrásaiban a boszorkány szótő 2061 esetben fordul elő (a cikk megírásának idején). L. még Varga Mónika – Gugán Katalin 2017. Rossz életű tudományos asszony. https://www.nyest.hu/hirek/rossz-eletu-tudomanyos-asszony. (Utolsó elérés: 2021. 05. 05.)
17 Bosz. 114., Bosz. 175., Bosz. 284.
18 KBosz. 19., Bosz. 53., Bosz. 53., Bosz 95.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűkkörben, csatlakozz csoportunkhoz. Amennyiben hivatkozni szeretnél erre a szövegre, kérünk, hogy így tedd:
Kocsis Zsuzsanna–Szabó Gergely 2021. Nyomós szitkok. Blogbejegyzés, 2021. május 5. https://gltnmnts.blog.hu/2021/05/05/nyomos_szitkok
