Augusztus végén távolsági busszal utaztam egy magyarországi viszonylaton. Az autópályára ráfordulva ritka eseménynek lehetett tanúja az utazóközönség. A buszsofőr elkezdett beszélni a hangosbemondóba, de nem a következő megálló neve hangzott el a mikrofonba, hanem az alábbi mondat:

„Akkor lekapcsolom a légkondit, úgy látom, nyitva vannak az ablakok.”

A kijelentése nem maradt hatás nélkül, ugyanis az egyik utas becsukta az ő oldalán nyitva lévő ablakot – a légkondi pedig zavartalanul üzemelt tovább.

Az ilyetén mondatok társas viszonyainkra tett hatásával és a nyelvhasználati körülményekkel általában foglalkozó tudományágat a nyelvészeten belül pragmatikának nevezzük, amelynek egyik korai képviselője a brit nyelvfilozófus, John L. Austin volt. Austin a beszédaktus-elmélettel vált híressé, amely szerint megnyilatkozásaink nem pusztán a világ leírására vagy az információ átadására szolgálnak, hanem ezekkel a megnyilatkozásokkal cselekedeteket is végrehajtunk. Austin három további alaktusra osztotta ezeket a beszédcselekedeteket.¹ Lokúciós aktusnak nevezi a mondat kimondását – ez a fenti példában lényegében az idézőjelek között szedett rész –, amely rendre magától értetődően összekapcsolódik egy illokúciós aktussal, vagyis a lényegi cselekedettel (például egy ígérettel, egy fenyegetéssel), és egy perlokúciós aktussal, a kiváltott hatással. Utóbbi egyértelmű jelen esetben is, hiszen a buszvezető megszólalása arra késztette a nyitott ablakhoz legközelebb ülő utast, hogy zárja be az ablakot. A befolyásolást azonban a megnyilatkozó ebben a jelenetben egy közvetett beszédaktus révén hajtotta végre, hiszen éppen nem az történt, amit a mondatban előre jelzett: a légkondicionáló készülék leállításának rémképe váltotta ki a perlokúciós aktust.

Ha az austini nézőpontnál kicsit messzebbről tekintünk a jelenetre, akkor azt is érdemes megemlíteni, hogy ez a beszédaktus az adott szereplők között beálló hierarchiák miatt valósulhatott meg így. Könnyen lehet, hogy a buszvezető az élet semelyik más területén sem bír hatalommal, ebben a társas helyzetben azonban igen. A viselkedését akár értékelhetnénk ma divatos szóval passzív agresszívnek is – ha a pszichológiai szakkifejezés köznapi használatával élünk. Az ilyen címkézés helyett azonban talán fontosabb azt látni, hogy beszédaktusa elérte a szándékolt hatást. Annak végrehajtása során pedig nemcsak támaszkodott a légkondi és a volán fölötti uralomból fakadó, már meglévő hatalmi pozíciójára, hanem újra is termelte azt az ebben a bejegyzésben is tárgyalt kommunikációs eszközzel.

Úgyhogy Petőfi gondolatát kissé megfordítva jegyezzük fel az égre örök tanulságul: habár fölül az utas a buszra, azért a buszsofőr az úr!

_{Kulcsszók: beszédaktus, hatalom, pragmatika, társas viszonyok.}

_{¹ Austin, John L. 1990. Tetten ért szavak. Budapest: Akadémiai Kiadó. 102–112.}

Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűk körben, csatlakozz csoportunkhoz. Amennyiben hivatkozni szeretnél erre a szövegre, kérünk, hogy így tedd:
Szabó Gergely 2021. A cselekvő buszvezető. Blogbejegyzés, 2021. szeptember 15. https://gltnmnts.blog.hu/2021/09/15/a_cselekvo_buszvezeto