Ez a bejegyzés Az önfegyelmezés felelőssége című sorozat első része.
A világ, amelyben élünk – nevezhetjük például kortárs nyugati civilizációnak –, egyik legmarkánsabb szemléletbéli eltérése a korábbi korok kollektivista felfogásaitól, hogy az egyén jelentőségét helyezi előtérbe a különböző társadalmi csoportokéhoz képest. Ez a liberális eszme pedig (minden előnyével együtt) azt is magával hozta, hogy mára az egyén egyedüli felelőssége megtalálni a helyét ebben a világban – akár úgy, hogy közben saját magát fegyelmező technikákkal kénytelen élni, hogy még jobbá és hatékonyabbá tudja tenni önmagát. Egyes gondolkodók a globális kapitalizmus, mások a neoliberális gazdaságpolitika termékének tartják ezt a társadalmi jelenséget, amely az egyéni sikerességet emeli piedesztálra, miközben az egyént magát egyszerre tekinti fogyasztónak és fogyasztási cikknek – én ezt némi leegyszerűsítéssel élve óvatosan csak korszellemnek fogom nevezni. Az ehhez a korszellemhez kapcsolódó diskurzusokat és beszédmódokat ebben a sorozatban némi öniróniával élve olyan témákon fogom bemutatni, amelyek valamilyen szempontból számomra is kedvesek, ilyen például a testedzés.
Aki járt már edzőtermekben, találkozhatott azzal, hogy a falakat gyakran különböző motivációs feliratokkal díszítik. Ezek a nyelvi tájképek természetesen teremről teremre nagyon eltérőek lehetnek méretüket, elhelyezésüket vagy terjedelmüket tekintve, de az üzenetük gyakran egy sémára épül. Az általam legutóbb látogatott intézmény utcafronton lévő ablakain például a Guanya’t el teu cos (’dolgozz meg az alakodért’, szó szerinti fordításban ’nyerd el a testedet’) és az El més important ets tu (’te vagy a legfontosabb’) katalán mondatok olvashatók egy-egy szálkás női és férfi modell képe előtt, míg a belső tér fehér falainak egyikén a Your only limit is you (’az egyetlen korlátod te magad vagy’) felirat kapott helyet.
Az egyes szám második személy használata (személyes névmás, birtokos személyjel és igei személyrag alakjában) egyértelműen az egyénre helyezi a hangsúlyt, azok egyéni sajátosságait és célkitűzéseit viszont elmossa a kép és a szöveg együttes hatása, amely markánsan kijelöli, hogy milyennek is kellene lennie a vágyott testképnek. Az amatőr egyéni sport robbanásszerű elterjedése összhangban van azzal a korszellemmel, amely a hobbikra az önkifejezés eszközeiként tekint.1 Van azonban ebben némi ellentmondás: a szabadidős tevékenységeket úgy szokás elgondolni, mint amelyek függetlenek a termelékenységtől, a fenti idézett mondatok azonban éppen gazdasági kontextusba helyezik a testmozgást, a testen való dolgozást. Az edzőterem látogatása egyfajta önbefektetés, amely során a költség–haszon logika érvényesül: a vendég időt, energiát, erőfeszítést és pénzt áldoz, jutalomként pedig az elérni kívánt testképet várhatja.2 Ha úgy tetszik, a fogyasztási cikk maga a fogyasztó teste. Az önbefektetés sikeressége azonban egyedül az ő felelőssége, ahogyan azt a fenti angol nyelvű felirat is jelzi, emiatt pedig az önfegyelmezés és az állandó önvizsgálat eszközeihez kell nyúlnia. A bemutatott nyelvi tájképek egyfelől gyakran ismételt frázisokkal megjelenítik a kor gazdasági szemléletmódjához és az önfegyelmezéshez kapcsolatos jegyeit, másfelől pedig meg is erősítik azokat azáltal, hogy az edzőtermek célközönségei számára állandóan láthatóak maradnak.
Antal Benjamin személyi edző hozzászólása:
Érdekes megközelítés, és teljesen jogos. Ha kivesszük azokat, akik azért indulnak el az edzőterembe, mert kötelező (egészségügyi problémára gondolok, amit mindenképp meg kell oldani), ők nyilván csak a munkát látják az egészben, hogy ezt meg kell csinálni, ha akarok még fájdalom nélkül leülni meg felállni például. De jó kérdés, hogy te edzeni szeretsz, vagy csak az eredményét szereted. Elgondolkoztam azon, hogy valószínűleg ez fordítva van, mármint nem azért kezdesz el edzeni, mert szereted, hanem mert a társadalom elvárja, hogy „jól nézz ki” – a jó kinézet pedig nyilván egy általánosítás. És igazából akkor fogod tényleg elkezdeni, ha látsz belőle motiváló eredményeket. Sok vendégem például úgy jött, hogy ő nem akar se kockás hasat, se semmit, csak szeretne fit lenni, hogy ne haljon meg, ha fel kell sétálni egy lépcsőn.
Kulcsszók: sport, nyelvi tájkép, önfegyelmezés, test, edzőterem.
1 Schuller Csaba 2018. Sport általi identitáskonstrukció a késő modernitásban. Replika 108–109: 43–60. https://doi.org/10.32564/108-109.4
2 Maguire, Jennifer Smith (2008). Leisure and the obligation of self-work: An examination of the fitness field. Leisure Studies 27(1): 59–75. https://doi.org/10.1080/02614360701605729
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
