Az írás Zorró gazdijának vendégposztja.
Idén tavasszal kellett először állatkórházba vinnem a macskámat. Ezt a bejegyzést eredetileg arról akartam írni, ahogyan többszöri vizsgálatra híváskor a rendelőbe szólítottak bennünket az ő nevével (Zorró), majd amikor csak nekem kellett visszamennem, nemes egyszerűséggel Zorró gazdi-ként hívott be az asszisztens. Az Agymenőkről szóló írás után viszont legfeljebb annyit tudok hozzátenni a megnevezés témaköréhez, hogy – amint az én esetemben is láthatjuk –, az valóban változik a megnevezett személy aktuális társas és társadalmi szerepének megfelelően, nem csak a sorozatokban, hanem a mindennapjainkban is. Így lettem Zorró gazdi az állatorvosnál, miközben például a hallgatóimnak Tanárnő vagyok, édesanyám pedig Kislányom-nak szólít.
Az említett kórházi incidens viszont más szempontból is emlékezetes. A következő párbeszéd hangzott el ugyanis az orvos és köztem:
– Érte valamilyen trauma a cicát?
– Hát, a járvány óta otthonról dolgozunk, ez megviselte kicsit. Másképp viselkedik azóta.
– De nem esett le semmilyen magas helyről?
A félreértést az okozta, hogy míg én a trauma hétköznapi és a pszichológiai jelentéséből (’lelki megrázkódtatás’) indultam ki, addig Zorró orvosa ’[fizikai] sérülés’ jelentésben használta a szót (amely jelentésből származik egyébiránt a traumatológia ’baleseti sebészet’ orvostudományi szakág megnevezése is).
Poliszémiának nevezzük a jelenséget, amikor egy szó több jelentéssel is bír, az egymással összefüggő, de mégis elkülönülő jelentések rendszerét pedig poliszém hálózatnak.1 Egy-egy konkrét beszédeseményben többnyire egyértelmű, melyik az adekvát jelentés, a rendelőben történtek viszont arra mutatnak rá, hogy ennek eldöntése mennyire függ a beszédpartnerek nyelvi repertoárjától, előzetes kommunikációs tapasztalataikból származó élményeiktől. A trauma kapcsán azt gondolhatnánk, hogy jól elkülönülnek a használati színterek: az orvosi kommunikációban magától értetődőbb a szó sebészeti értelmű használata (is), az orvosok ismerik a ’sérülés’ jelentést; a mindennapokban viszont inkább a ’lelki megrázkódtatás’-t használjuk. Az orvos-beteg kommunikáció azonban olyan helyzetet eredményez, ahol ezek a különböző repertoárok találkozhatnak, ráadásul ennek a találkozásnak a tétje sem elhanyagolható: megértetni/megérteni a beteg panaszát. A diagnózis ugyanis az orvos és a beteg (itt gondozó) tulajdonképpeni egyezkedésének az eredménye: abból állapítható meg, ahogyan a résztvevők megosztják egymással a fontosnak tartott információkat, ahogyan rákérdeznek egy-egy lényeges mozzanatra, és ahogyan ezekre a kérdésekre felelnek egymásnak.2
Kulcsszók: egészség, név, nyelvi repertoár, poliszémia.
1 Imrényi András – Kugler Nóra – Ladányi Mária – Markó Alexandra – Tátrai Szilárd – Tolcsvai Nagy Gábor. 2017. Nyelvtan. Budapest: Osiris. 268–284.
2 Az orvos-beteg viszony dinamikus alakulásához lásd Kuna Ágnes 2019. Nyelv, meggyőzés, gyógyítás. Budapest: Tinta. 159.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűkkörben, csatlakozz csoportunkhoz.
