Viola barátom olvasói levélben (valójában: Messenger-üzenetben) hívta fel a figyelmemet a Magyar Posta Zrt. újonnan készült videójára, amelyben egy Ötvös Józsefet megidéző karakter, Leveles professzor magyarázza a nézőknek a tértivevény szó jelentését és eredetét, valamint az azt január 1-jén felváltó elektronikus kézbesítési igazolás lényegét. A háromperces tartalomban a magyarországi posta hihetetlen léptékű fejlődése mellett az a legérdekesebb számomra, hogy Leveles professzor a tértivevényt ahhoz a helyzethez hasonlítja, amikor megnézzük az internetes csevegésünkben, hogy beszélgetőtársunk mikor olvasta el az üzenetünket. (Arra amúgy emlékszik még valaki, hogy az íméleknek is volt-van ugyanilyen funkciója, ami olvasási visszaigazolás kérése néven fut?)
Közhelyként szokás emlegetni, hogy az internet radikálisan, szélvész sebességével írta át kommunikációs szokásainkat. Yes, but actually no. A szokásaink persze tényleg változtak, de a megszokásaink nem biztos: szinte mindegyik interneten bevett műfajnak megvannak az előzményei a virtuális világon kívülről vagy azelőttről. Nem(csak) levelet írunk, hanem ímélt (is). Nem(csak) naplóban és visszaemlékezésekben rögzítjük magvas gondolatainkat, hanem akár blogon is (sic!). Nem hirdetjük önjelölt messiásként az igét az utcán – inkább feltöltjük a Youtube-ra az okosságot. Megváltozott a közlés felülete, a közlés igénye viszont annál ősibb: azért lesz tértivevényből elektronikus kézbesítési igazolás és látta a chaten, mert még mindig szeretnénk tudni, hogy az üzenet eljut-e a feladóhoz.
Bauman és Briggs amerikai nyelvész-antropológusok fogalmával élve (en)textualizáció-nak1 nevezhetjük azt a tevékenységet, amikor kulturális mintáinkra támaszkodva egy üzenettípust (legyen szó konkrét szöveghelyről vagy műfajról) egy újabb felületen jelenítünk meg. Ez történt velem december 6-án is, amikor továbbítottak nekem egy „Boldog Mikulást” feliratú képet, amely egy cseppet lengén öltözött, de télapó sipkát viselő hölgyet ábrázolt. Ez az üzenet egyszerre támaszkodott arra az átalakulóban lévő szokásra, hogy decemberben képeslapokat küldözgetünk közeli ismerőseinknek és távoli rokonainknak, és arra a kulturális tudásra (inkább sejtésre), hogy a férfiak örülnek a női modellek fotóinak. A kommunikációs igények és megszokások a régiek, csak most nem a bélyegért fizetünk, hanem az internetelőfizetésért.
Németh Viola hozzászólása:
Amikor megláttam Leveles professzor videóját egy Instagram-posztban, először csak a tértivevény szón akadt meg a szemem, ugyanis ez az egyik legviccesebb magyar szó, ami létezik. Azon szavak egyike, amikről dunsztom sem volt, honnan származhatnak. Leveles professzor viszont fényt derített a titokra, és valójában emiatt küldtem el Gergőnek, aki azonban más részletekre is felfigyelt, míg én megmaradtam annál, hogy a Tértivevény egy Lázár Ervin alkotta mesehős (lásd itt).
A levelezés, a visszaigazolás igénye valóban nem újkeletű, csak most mindkettőt gyorsabb intézni. Ez sokban megkönnyíti az életünket, de egyúttal elveszik a diszkrét bája egy-egy üzenetküldésnek. Nincs izgatott várakozás a válaszra postafordultáig, inkább értetlenül nézzük a Beérkező leveleket, ha valaki nem képes egy napon belül válaszolni az ímélünkre.
Én idén pont ebbe a gyorsaságba untam bele, lévén az egész 2020-at a digitális térben kellett töltenünk, úgy gondoltam, karácsonyi üdvözlés gyanánt feladok néhány képeslapot a barátaimnak. Talán személyesebb így, mint karácsonyi gifeket küldeni szenteste Messengeren, de ha mégis előfordulna, majd az entextualizációra hivatkozom mentségül. A képeslap nem vész el, csak átalakul.
Kulcsszók: internet, közösségi média, műfaj, posta, textualizáció.
1 Bauman, Richard–Briggs, Charles L. 1990. Poetics and Performance as Critical Perspectives on Language and Social Life. Annual Review of Anthropology 19: 59–88.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
