2020 egyik legnépszerűbb filmsorozata a Netflix által készített A vezércsel (The Queen’s Gambit) című hétrészes regényadaptáció volt. A nézőket egyszerre bűvölhették el a nagymesteri pontossággal megtervezett sakkjátszmák, a hányattatott gyermekkor és az örökbefogadás pszichés hatásainak megjelenítése, valamint az elmaradhatatlan happy end. A sorozat sikerében azonban mindennél nagyobb szerepet játszott az, hogy a főszereplő Beth Harmon nevű fiktív karakter nőként jut a férfiak által dominált sportág legnagyobbjai közé. Bár az erre vonatkozó párbeszédek olykor erőltetettnek, a történet maga pedig az 1960-as évek Amerikájához viszonyítva időszerűtlennek tűnik, Harmon útja során minduntalan találkozni kénytelen a nemére tett megjegyzésekkel és így a képességeinek lekicsinylésével. Puszta jelenléte is feltűnést kelt, az utolsó epizódban egy szakkommentátor – a valóságban is létező – Nona Gaprindasvili női sakkvilágbajnokkal (pontosabban: nőisakk-világbajnokkal) állítja szembe, aki Harmonnal ellentétben nem mérettette meg magát férfiak ellen.
Magam egy olyan sportágban vagyok érdekelt, amely mind Magyarországon, mind Katalóniában férfi (masculí) és női (femení) bajnokságot rendez, noha a világesemények továbbra is a rögbi világbajnokság és a női rögbi világbajnokság neveket viselik. Persze ne gondoljuk, hogy a másik irányba ne működhetne ez a nyelvi elkülönítés: az utóbbi évtizedben egyre több a férfi szinkronúszó is. A legtöbb sportágban a női és a férfi szakágak szétválasztása esélyegyenlőségi funkcióval bír: biológiai kötöttségekből fakadóan a testi lehetőségeit súroló férfi topsportoló nagyobb maximáliserő-kifejtésre lesz képes női társainál, míg egy női versenyző például nagyobb hajlékonyságot valósíthat meg – épp ezért okoz a mai napig fejtörést, hogy igazságos-e interszexuális (biológiai jellegzetességeik alapján egyik kategóriába sem sorolható) versenyzők indulása női futásban. No de a sakk esetében – szellemi sportágról lévén szó – mai tudásunk alapján már nem indokolt nemileg elkülönített versenyeket szervezni. Ez sokkal inkább egy kulturális hagyomány továbbélése: a játék egy csatát szimulál, így mint ilyen, ok-okozati módon (indexikusan) kapcsolódik a férfiassághoz (a középkori Európában például a fegyverhordozóknak is el kellett azt sajátítani). Ezt a kulturális modellt, ideológiát követik bizonyos nyelvi szokásaink (női sakkozó), újbóli kimondásuk pedig mindig újraalkotja és megerősíti a modellt.
Kulcsszók: nem, nyelvi ideológiák, sorozat, sport.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
