Korombeli férfi barátaimmal gyakran visszatérő beszédtémáink közé tartoznak azok a nők, akik valamely online felületen megkörnyékeznek minket (ismerősnek jelölnek, ismeretlenül üzenetet küldenek). No persze nem végtelen vonzerőnkből fakad ez az érdeklődés, sajnos-szerencsére nem valós személyekről van szó. Ezek a profilok multimodális eszközökkel, azaz többféle kommunikációs formára támaszkodva igyekeznek azt üzenni számunkra, hogy ezek a „nők” bizony kaphatóak lennének erre-arra. Egyfelől olyan profilképekkel rendelkeznek, amelyek pornográfnak még éppen nem mondhatók, de többet sejtetnek annál a képen szereplő egyénről, mint az elvárható vagy megszokott volna egy profilképtől. Továbbá a profil bejegyzései általában félreérhetetlen emotikonok és szövegek segítségével valamilyen szexuális tevékenységet vagy szolgáltatást jelenítenek meg.
És ha eddig a pontig férfiegónk ködében még nem voltunk bizonyosak abban, hogy ezek az oldalak hamisak, akkor a szinte érthetetlen magyarsággal megkomponált mondatok jó eséllyel észhez térítenek. Ezek a szövegek egyértelművé teszik, hogy gépi tanulással előállított profilokról van szó, a fordító algoritmust azonban még közel sem sikerült tökéletesre csiszolni. Legutóbb egyikőnk „Társkereső oldal, szemtelen szuka” felütéssel kapott üzenetet, ami kapcsán még mindig nem tudom eldönteni, hogy az alliteráló szókapcsolat vajon a címzés, vagy arra utal, hogy az oldalon ilyen nőket találhatunk magunknak – azt gyanítom, hogy naughty bitch lehetett az eredeti alak.
A többnyelvűség internetes megjelenéseit kutató ír nyelvész, Helen Kelly-Holmes szerint az információs technológiák olyan fázisába értünk, amelyet a megnövekedett személyre szabottság jellemez.1 Ez a személyre szabottság ebben a példában egyfelől tetten érhető a nyelvi buborékba történő begubózódáson: az ezeket a hamis profilokat generáló szoftver működik annyira jól, hogy a Magyarországon mozgó személyeket magyar nyelvűre fordított-ferdített szöveggel közelítse meg, még akkor is, ha ez fordítási anomáliákhoz vezet. Az algoritmus működése abban is megmutatkozik, ahogyan a profilok férfiakra optimalizált módon ábrázolják a szexualitáshoz fűződő viszonyt. Ez pedig kellőképpen beárazza azt, hogy milyennek képzeli el a társadalom az átlagos férfit: olyannak, aki egy szemtelen szuka általi kielégülés reményében könnyen megvezethető.
Szemes Botond digitális bölcsészettel, valamint irodalom- és kultúratudománnyal foglalkozó kutató hozzászólása:
Azt hiszem ez csak a jéghegy csúcsa: a szemtelen szuká-t még kiszúrom, hogy egy bot, de nem biztos, hogy mindig ilyen könnyű dolgom van. Az itt látható emberek például nem léteznek. Persze azt már megszoktuk, hogy semmilyen képnek nem hihetünk, de ugyanez a helyzet a profilokkal és a megnyilatkozásaikkal is. Angolul egyébként is sokkal kevesebb az ilyen nyelvi anomália. De az is fontos, hogy mennyire sikerült a vágyaimnak és (akár politikai) véleményemnek megfelelő szöveget generálni; ha valamivel nagyon egyet akarok érteni, vagy nagyon nem, vagy ha valamire nagyon vágyakozom, akkor azt készpénznek fogom venni. Egy jólirányzott targetálás elől nincs menekvés.
Egy megoldás van: racionálisan végiggondolni a hatásos fejlesztéseket. Ezt a mondatot egy ún. bullshit generátorral hoztam létre, de maximálisan egyetértek vele.
Kulcsszók: férfi, fordítás, multimodalitás, nem, szexualitás, technológia, többnyelvűség.
1 Kelly-Holmes, Helen 2019. Multilingualism and Technology: A Review of Developments in Digital Communication from Monolingualism to Idiolingualism. Annual Review of Applied Linguistics 39: 24–39. https://doi.org/10.1017/S0267190519000102
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
