A 2018-as frankfurti könyvvásár díszvendége Georgia volt, avagy korábban bevett és máig elterjedtebb elnevezésével Grúzia.1 Egy kollégám nemrég mutatta nekem a könyvvásárra készült imázsfilmet, amely a grúz nyelven és a hozzá kapcsolódó különleges írásrendszer karakterein keresztül hivatott bemutatni az ország kultúráját és a történelmét – valamint a geopolitikai pozícióját.
A gyönyörű mozgóképes anyag többféle (multimodális) kommunikációs és jelentésalkotó forrásra támaszkodik a karakterektől kezdve a háttérben szóló népzenén át a képi megjelenítésig, miközben igyekszik minden nemzeti büszkeségre okot adó jegyet megjeleníteni, olyanokat, mint a sport, a művészet vagy a természeti kincsek. Számomra az volt a videóban a legérdekesebb, ahogyan a készítők az ország világban betöltött szerepét igyekeztek ábrázolni. A függetlenségét 1991-ben kikiáltó kaukázusi ország nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a világ szemében nyugatos értékrendet képviselő köztársaságként tudjon tündökölni, e törekvése pedig ezen a videón is látható. Egyfelől többször előkerül az Oroszországgal és a korábbi Szovjetunióval történő szembenállás: a vitatott státuszú Abháziáról azt tudjuk meg, hogy „jelenleg orosz megszállás alatt áll”, de a farmernadrágos generáció is említésre kerül, amely e ruhadarab viselésével protestált a szovjet rezsim ellen. Magyar szemmel a Szakartvelo lehet a legérdekesebb: a videó szerint ez az ország önmegnevezése, miközben a világ Georgiának hívja – kivéve persze a világ olyan helyeit, mint Magyarország, ahol a külpolitikai szférát leszámítva továbbra is az orosz eredetű elnevezés, Grúzia az elterjedt,2 ez viszont értelemszerűen nem jelenik meg az imázsvideóban.
De nem csak az oroszellenesség hangsúlyos, hanem áttételesen a kortárs nyugati világ kultúrájába való illeszkedés szándéka is. A narrációban szó esik „liberális fejlődésről” és „szabad szellemről”, de emellett a grúz irodalom 5. századból fennmaradt első regénye is megkapja a „feminista” jelzőt. A történelmi alakok között pedig föltűnik a Grúzia aranykorában uralkodó I. Tamar királynő is, akiről érdekes fordítási eljárással az hangzik el, hogy ő (női névmással: she) egy király (king) volt. Azt hiszem, hogy az itt megjelenített nemzetkép felvonultatja mindazt, ami a posztszovjet térségben rendelkezésre állhat.
Ana Kvirikasvili hozzászólása:
A frankfurti könyvvásáron Georgia nemzetközi terjesztési céllal használt föl egy nagyon egyedi jellemzőt, a nyelvét. Ez ellentétesnek tűnik azzal a gyakran hangoztatott gondolattal, hogy a globalizáció homogenizációt, egységesedést hoz magával. A nyelvek nemzetépítési folyamatokban betöltött jól ismert szerepe mellett az egyediség imázsalakító stratégia lehet, hozzátéve azt is, hogy pár nyelvész állítása szerint Georgia nyelvileg nagyon tudatos ország. Más tekintetben vitatott célja az országnak elérni más államokban, hogy felcseréljék a Grúzia elnevezést (amely orosz eredetű) a Georgiával (amely a nyugaton használt név, de úgy tűnik, mindkettő a perzsából származik); ebben a tekintetben két nagyobb szereplő csapdájába esett az ország: Európáéba és Oroszországéba. Mindeközben például Litvánia nemrég hivatalossá tetté a Sakartvelas alakot.
(Szabó Gergely fordítása)
Kulcsszók: irodalom, írás, multimodalitás, nemzet.
1 A kortárs grúz irodalmi élet nemzetközi fogadtatásához l. Kvirikashvili, Ana 2020. State cultural policies in Georgia’s small book market. Case of the translation grant program “Georgian Literature in Translation” (2010-2018). Knygotyra 75: 92–113. https://doi.org/10.15388/Knygotyra.2020.75.61
2 Az elnevezések etimológiájához l. Kenesei István 2018. Grúzia vagy Georgia – még mindig. Élet és Irodalom LXII(31). https://www.es.hu/cikk/2018-08-03/kenesei-istvan/gruzia-vagy-georgia-meg-mindig.html
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
