Minden kornak megvan a maga felfogása az emberi kapcsolatokról, és azon belül a szerelemről is, ami egy kicsit mindig eltér az előző korokétól. Miképpen arról is megvan, hogy ezekhez a kapcsolatokhoz ideális esetben milyen tevékenységek kapcsolódhatnak. Valamikor a trubadúrénekek dominálták ezt a diskurzust, „kicsit” később a háziasszonyoknak írott kézikönyvek, ma pedig a popdalok. Ezek hathatós segítségével a fogyasztói társadalom is kitermelte a maga szerelemfelfogását, ami a Valentin-nap ünneplésének kortárs formáiban tökéletesen megnyilvánul. Hiszen ilyenkor vörös szívecskékbe lehet öltöztetni a boltokat, ahol az emberek olyan tárgyakat, díszeket, ajándékokat is képesek megvenni a szerelem ünnepe alkalmából, amiket egyébként eszükbe nem jutna. Persze erre mondhatnánk, hogy a világszerte hódító Valentin-nap csak a jéghegy csúcsa.
Azt, hogy ez a szerelemimázs milyen mélyen hatja át a gondolkodásunk, éppen az mutatja, ahogyan mondjuk egy randevút elképzelünk. Legyen az az első, legyen az egy évforduló ünneplése, a randi szót szinte automatikusan valamilyen fogyasztói tevékenységhez is kötjük: megiszunk egy kávét, elköltünk együtt egy gyertyafényes vacsorát, befizetünk egy külföldi utazásra és így tovább. És épp ez az, amire az Országos Vérellátó Szolgálat tökéletesen ráérzett.
Az ún. Valentin heti véradós játék két olyan dologra játszik rá, amit az emberek manapság nagyon szeretnek csinálni: fogyasztani és megmutatni másoknak, hogy milyen jó emberek. A játék nagyon egyszerű: menj el vért adni a pároddal, örökítsétek meg, és a legtöbb kedvelést összegyűjtő kép szereplői olyan ajándékokban részesülhetnek, mint balatoni sétahajózás vagy páros fotózás. Zseniális marketingfogásról van szó, és szinte olyan szituációt teremt, amivel mindenki jól jár. Egyfelől az OVSz hírverést kap, mert a véradás tevékenysége egyfajta internetes mémmé válhat, ami minden egyes lájkkal és megosztással egyre virálisabb lesz, hiszen új és új emberek hírfolyamába kerülhet be.1 A játék résztvevői pedig a nyereményjátékon túl egyaránt növelhetik az egójukat és tökéletesíthetik az önmagukról és a párkapcsolatukról az internet nyilvánossága előtt kialakított képet. A vérellátó szolgálat ilyen fajta online aktivitásra buzdító kampányát talán joggal nevezhetjük a felelős közösségimédia-használat remek példájának.
Kedves Olvasó! Ha eddig eljutottál a szövegben, akkor kérlek, fontold meg, hogy elmész vért adni nyereményjáték nélkül is, mert ha lehetőséged engedi, akkor ez az egyik legkiválóbb jócselekedet, amit megtehetsz embertársaidért. Ha szeretnéd tudni, hogy hol van erre hozzád a legközelebb lehetőség, ezen a honlapon megtalálhatod.
Kulcsszók: egészség, közösségi média, szerelem.
1 A mémek viralitásához l. Varis, Piia – Jan Blommaert. 2015. Conviviality and collectives on social media: Virality, memes, and new social structures. Multilingual Margins: A journal of multilingualism from the periphery 2(1): 31–45. https://doi.org/10.14426/mm.v2i1.55.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
