November elején bajusznövesztgetés helyett elmentem egy szélesebb körű kivizsgálásra. Az elvégzett tesztek és a később megkapott eredmények alapján szerencsére kijelenthető: kicsattanok az egészségtől. Az orvossal végzett konzultáció során viszont kellemetlen helyzetbe kevertem saját magam, mikor a doktornő megkérdezte tőlem, hogy fogyasztok-e rendszeresen alkoholt. Már a feltételezéstől is sértődött gyorsasággal vágtam rá, hogy „¡No!” (‘nem’). Ekkor azonban hirtelen megrohanták elmémet azok a beszámolók, amelyekről dietetikus sógornőm, Hajni mesélt az orvosi rendelőkben végzett szakdolgozati kutatása kapcsán. Gyorsan javítani akartam a válaszomat, de nagy megilletődöttségemben amiatt, hogy tulajdonképpen mit is kellene mondanom, csak annyi hagyta el fogaim kerítését, hogy „ööö”. A doktornő felnézett a papírjaiból, és hűvös tekintettel kisegítve csak ennyit kérdezett: „¿Ocasionalmente?” (’alkalmanként?’). Megkönnyebbültem a felajánlott válaszlehetőségtől, nekem erre csak nagy magabiztossággal rá kellett vágnom, hogy „¡Sí!” (’igen’).
Hajni a rendszeres kontrollvizsgálatokra járó krónikus betegekkel végzett interjúk során, valamint a kezelőorvosaikkal beszélgetve azt figyelte meg, hogy a magyarországi lakosság alig fogyaszt alkoholt – vagy legalábbis ezt nem nagyon merik az orvosaikkal megvitatni. Lehet, hogy alkoholról beszélni kellemetlen, lehet, hogy csak nehéz önvizsgálatot folytatni, mindenesetre bizonyos, hogy könnyebb azt válaszolni, hogy néha-néha vagy hogy alkalmanként. Való igaz, ezek a szavak elég széles jelentésmezőt fedhetnek le. Alkalmanként fogyasztasz akkor, ha a nagymama hetvenedik születésnapján elszopogatsz fél deci ötputtonyos tokaji aszút, amit anyádék huszonöt éve őrizgetnek a bárszekrényben valami igazán nagy esemény megünneplésére várva, de alkalmanként iszol akkor is, ha kéthetente a helyi diszkoték bárpultját támasztod a hajnali ötös zárásig a komáddal, félóránként kikérve egy kör veszett kutyát vagy aztékok vérét.
Azt hiszem, sokan úgy nőttünk föl, hogy a gyengeségeinkről, a függőségeinkről jobb nem beszélni, különösen akkor, ha azt széleskörű megbélyegzés lengi körül – valószínűleg ezért jöttem még én is zavarba az orvos által feltett kérdéstől. A stigma megváltoztatásához hozzájárulhatnak az olyan kezdeményezések, mint a Száraz november,1 de az igazi előrelépés az volna, ha nem csak alkalmanként, nem csak évente egy hónapban tudnánk megvallani bűneinket.
Arany Hajnalka dietetikus hozzászólása:
Nagyon örülök és megtisztelőnek érzem, hogy ifjabbik sógorom, Gergő az én tapasztalatomat is felhasználva fogalmazta meg e heti témáját. Ez a téma két fontos területet ölel fel egyszerre, és Gergő írása a maga rendkívül intellektuális módján a következőkre próbálja felhívni a figyelmet:
1. Figyelj az egészségedre! Járj szűrésre, vizsgálatokra akkor is, ha még nincs baj, sőt, a szűrésnek ekkor van értelme. Előzd meg a bajt! Jobb időben észlelni a kis bajt! Ja, és persze nem lehet ehhez elég fiatalnak lenni.
2. Léthazugságokban élünk.
Dietetikusként, a saját szakterületem keretein belül tapasztalok jellegzetes léthazugságokat. Az adómentes pálinkafőzés hazájában, ahol a pálinka „alapélelmiszernek" számít, az a tapasztalatom, hogy az emberek többsége bevallásuk alapján nem fogyaszt rendszeresen alkoholt, talán csak néha, alkalmanként. Európában hazánk az első, világszinten a negyedik helyen áll a túlsúlyosak és elhízottak számában.2 Az elhízottak és ebből eredően a krónikus betegek országában a következő gyakran előforduló beszédmódokat tapasztalom az emberek kövérségükhöz (az elhízást nem szépészeti, hanem súlyos egészségügyi problémaként kezelve!) való hozzáállását illetően:
- nem veszi tudomásul, így jó („100 kiló alatt a férfi nem ember");
- így kell elfogadni, így kell szeretni (plus size modell);
- zavarja, próbálkozik változtatni de szélsőséges fogyókúrákban és visszahízásokban kimerül a próbálkozás;
- eltagadja („én nem eszem semmit, a levegőtől is hízok"; „biztos a hormonok"; „egészségesen étkezek, mégis hízok"; „alig eszek zsírosat, cukrosat").
Szóval léthazugságok. Valahogy mi, magyarok (hozzáteszem, lehet, hogy más nemzetek tagjai is) igencsak élenjárók vagyunk, ilyen és hasonló léthazugságok gyártásában, és a valósággal, gyarlóságunkkal, függőségünkkel, szenvedélyünkkel, hibáinkkal való szembe NEM nézésben. Miért van így? Nem tudom. Jó lenne, ha nem így lenne. Sok szenvedéstől kímélne meg egyéni és össztársadalmi szinten is a valósággal történő szembenézés képessége.
Kulcsszók: alkohol, egészség, jelentés, stigma.
1 http://kekpont.hu/szaraz-november/ (Utolsó elérés 2020. 11. 28.)
2 Országos Táplálkozási és Tápláltsági Állapot Vizsgálat. https://www.ogyei.gov.hu/otap_2014 (Utolsó elérés 2020. 11. 28.)
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is.
