Bár nem vagyok nagy fantasy-rajongó, nagyon is elismerem a műfaj legkiválóbb alkotásainak művészeti értékét és különösen a jelentőségét a kortárs kultúrában, így magam is megismerkedtem az utóbbi években legnépszerűbbé vált művek univerzumaival. Ha nem is beszélhetünk jól leírható, egységes műfaji elvárásokról, az mindenképpen összefogja ezeket a szerzeményeket, hogy olyan világokba kalauzolnak el minket, amelyek más természeti törvények mentén működnek, mégis magukban hordozzák az általunk ismert emberi viszonyokat és hatalmi játszmákat. Bár ezekben a világokban létezik mágia, és léteznek különleges teremtmények, az államok nagyon hasonlóan szerveződnek, mint a középkori európai királyságok, és sokszor az emberek életmódja, a társadalom berendezkedése is ebbe a korszakba illeszkedik. Ahogyan azonban a nyelvek és a nyelvekről való gondolkodás megjelenik, az nagyon is a modernitás korához köthető ideológiai keretbe ágyazódik, azaz a kommunikáció mindig valamilyen közös nyelv viszonylatában érthető meg. Ha valaki nem a közös nyelvet beszéli, az kuriózumnak számít, és leginkább azt az elbeszélői szándékot szolgálja, hogy egy egzotikus nép még egzotikusabb színben tűnhessen fel: ilyenek A Gyűrűk Ura sindarinul beszélő tündéi, A tűz és jég dala dothraki hordái vagy Brokilon driádjai a Vaják-ban.
Bár több különböző szerző is alkotott mesterséges nyelveket annak érdekében, hogy még átélhetőbb legyen az általuk teremtett univerzum az olvasók (vagy nézők) számára, a nyelvek társadalmi megítélésében rendre a saját nyelvi valóságuk köszön vissza.1 Ennek része például az, ahogyan a közös nyelv kerül a nyelvi hierarchia tetejére, amelynek anyanyelvi beszélői így előnyhöz jutnak másokhoz képest. Erről az utóbb említett regénysorozat egyik tünde szereplője például így szól egy ponton:
A tanácskozáshoz a közös nyelvet használjuk, hogy egymás megértését megkönnyíthessük. De számomra ez idegen nyelv. Egyre inkább idegen.2
A közös nyelv ebben a tekintetben hasonló presztízzsel bír a Vaják-univerzumban, mint az angol nyelv korunk nyugati világában, de attól sem mutat nagy eltérést ez a keretezés, ahogyan a nemzetállamok kezelik akár a kisebbségi nyelveket (és beszélőiket), akár a nyelvjárásokat (és beszélőiket): egymás megértésének megkönnyítőjeként értelmeződik a közös nyelv, miközben az ahhoz való hozzáférés sem egyenletes.
Bár a többnyelvűségnek sok formája létezik ebben a világban is, a nyelvtanulás főként olyan tevékenységként értelmeződik, amely elsősorban a nagy presztízzsel bíró nyelvekre irányul, és amely az elithez tartozás kifejezésére szolgálhat. Két fontos szereplő között például ez a párbeszéd zajlik le az egyik regényben:
– Nyomorék az, aki nem ismer nyelveket.
– De úgyis mindenki csak a közösön beszél!
– Tény. De vannak néhányan, akik nem csak. Garantálom neked, Ciri, hogy jobb a kevesek közé tartozni, mint a mindenkihez.3
Úgy hiszem, hogy ez a dialógus a mi világunk bármely nyelvóráján is elhangozhatna. De vajon lehetne-e olyan fantasyt írni, amely kilép a mi nyelvideológiai kereteinkből, és másfajta fantáziák mentén képzeli el a beszélés különböző módjait?
Palágyi R. László fantasyszerző hozzászólása:
Épp annyira kemény dió egy fiktív világban játszódó fantasyban a világ nyelvi viszonyait igényesen kidolgozni, mint amennyire kevéssé elegáns figyelmen kívül hagyni azokat, amihez nyilván köze van annak, hogy a zsáner alapművének szerzője elsősorban közép- és óangollal foglalkozó filológusként meglehetősen magasra tette a lécet. Igaz, J.R.R. Tolkien felelős a „közös nyelvért” is, amely mára leginkább a nyelvi kérdés olcsó megúszását jelenti, viszont úgy hiszem, neki köszönhetjük, hogy a nyelv a zsánerben mindig elsősorban kultúraközvetítőként és a maga történetiségében tárul elénk, amennyiben az illető szerző visszanyúl (és viszonyul) e nemes hagyományhoz.
Nagyon valószínűnek tartom, hogy a mai olvasó az angol nyelv felől érti meg a „közös nyelvek” státuszát, sőt, a posztmodernnel egyébként is gyakran kacérkodó Sapkowski nyilvánvalóan a mi nyelvi ideológiánkkal játszik, ám például a Tűz és jég dalában a – nem kizárólag az elit által – beszélt valyr, amely a tudomány és a költészet nyelveként ismert, sokkal inkább a latin középkori analógiájára íródott – ha nem is a mi nyelvi ideológiánk, nem pusztán a fantázia terméke. Tény, hogy miként a gondolkodás formáiról általában, a beszélésről is nagyon nehéz a korunktól vagy a történelemtől függetlenül fantáziálnunk.
Kulcsszók: fantasy, irodalom, nyelvi ideológiák, nyelvtanulás, többnyelvűség.
1 Rebane, Gala 2019. ‘There is no word for thank you in Dothraki’: Language ideologies in Game of Thrones. In Junkerjürgen, Ralf – Rebane, Gale (szerk.): Multilingualism in Film. Frankfurt am Main: Peter Lang. 169–196.
2 Sapkowski, Andrzej 2020. Tűzkeresztség. Budapest: GABO. 309.
3 Sapkowski, Andrzej 2020. Tündevér. Budapest: GABO. 114.
Ha érdekesnek találtad a szöveget, de nem teljesen világos, hogy mi is a gluténmentes nyelvészet célja, a többi bejegyzés előtt érdemes elolvasni az Útmutatót is. Ha pedig szeretnél gluténmentes témákról beszélgetni szűkkörben, csatlakozz csoportunkhoz.
